Ma kezdődik az olimpia,- vagyis
technikailag már tegnap elkezdődött-, mindenki Szocsira figyel, a fantasztikus
média hotelekre (http://www.washingtonpost.com/blogs/worldviews/wp/2014/02/04/journalists-at-sochi-are-live-tweeting-their-hilarious-and-gross-hotel-experiences/
), a terrorista fenyegetésekre meg az anti-gay propagandára, ja meg talán egy
picit a sportra is, ha már olimpia…. Nálam a láz a januári kori EB ideje alatt
kezdődött, úgyhogy akkor inspirációt is kaptam a kedvenc műkorcsolya és
szinkronkorcsolya kűrjeim összegyűjtésére, melyeket itt tekinthetitek meg,
amennyiben éreztek némi érdeklődést a kedvenc sportom iránt:
Ma délután pedig 16:45-kor a
képernyőre tapadok, és megnézem a megnyitót némi rágcsálnivaló kíséretében.
Mióta vége a vizsgáknak nagyjából így telnek a napjaim. Kicsit semmittevős,
egy-egy napi elfoglaltsággal, például 1 előadás a suliban, vagy egy edzés az
edzőteremben belefér, amúgy csak lazán. Gyűjtenem kell némi energiát a
következő félévre, hogy ép ésszel kibírjam.
Múlt pénteken érkezett Esbjergbe
látogatóba Dóra, kedvenc exsportszerves csoporttársam, és mivel januárban volt
a születésnapja felköszöntöttük. Főztem vacsit, meg sütöttem tortát, és kapott
tőlünk egy meleg sálat. Micsoda véletlen, hogy pont rendes meleg sálat nem
hozott magával, pedig szükség volt rá. Első este Andershez mentünk házibuliba,
ahová Dávid defektjének köszönhetően gyalog kellett tőlem eljutnunk, ami olyan
1 órás séta volt, és nem volt meleg… A buliban voltunk vagy 20-25-en, de ehhez
képest a lakás nem lett szétszedve. Egészen visszafogott bulika volt, habár mi
azért csapattuk egy kicsit Danával Belgára. :D Mindenki csak nézett, amikor a
Gyere kislány, gyerére tomboltunk. Olyan 3 körül éreztük, hogy itt az ideje
lelépni, mert a bealvás fenyegetett. Felpattantunk a csodás cangáinkra, vagyis
főleg az volt csodás, amelyikkel én közlekedtem, ugyanis amit Dórának szerzett
Dávid kölcsönbe, az túl nagynak bizonyult, így nekem kellett azzal közlekednem.
Mindenféle hangokat adott ki magából miközben tekertem, féltem is, hogy
szétesik alattam egyszer csak, így a lejtőn lefelé csak fékezve mertem menni,
nehogy túlságosan felgyorsuljak. A legjobb az volt, hogy az ülése teljesen
hátrafelé állt, így folyamatosan lecsúsztam róla menet közben. Hát nem volt a
legkényelmesebb. Persze másnap rájöttem, hogy csak rá kellett csapnom jó erősen
néhányszor, és akkor visszaáll egyenesbe a nyereg, de menet közben meg megint elindult hátrafelé,
szóval élvezet volt. Másnap délután 1-kor sikerült felkelnünk, és úgy 2 óra
alatt elkészülnünk az indulásra. Lementünk a partra, és én azon az úton akartam
menni, amelyet szebbnek és izgalmasabbnak gondoltam. Hát az is volt, merthogy
nem voltam teljesen tisztában azzal merre kell menni, így a fél órás útból lett
vagy egy órás. Sebaj… Leértünk, jó hideg volt, meg szürkeség, de azért
kattintottunk néhányat. Természetesen a következő napokon már kisütött a nap,
de az ilyesmin már meg sem lepődök.
Ezután Dávidhoz mentünk vacsizni,
gyros tálat készítettünk, egy kisebb osztálynak elegendő mennyiséget.
Természetesen kaja után majdnem elaludtunk, nem annyira éreztük az esti nagy
partyt, amit eredetileg terveztünk, de azért átmentünk Lisához melegíteni.
Aztán ebben is maradtunk, éjfél után picivel hazaindultunk, mivel Lisa még
másnapos is volt, meg nem igazán volt party hangulatunk, plusz nem volt kedvünk
fizetni valami gagyi buliért. Hát öregszünk, na, nem vagyunk már 18 évesek
sajnos. Másnap aztán a semmittevés uralkodott, vagyis én erőt vettem magamon és
elmentem zumbázni délelőtt, de így délután lefeküdtem egy pár órácskára. :D
Muszáj volt, hiszen este mentünk Super Bowlt nézni a Beach Barba. Hát nem
rágtam le a körmöm tövig a meccs alatt, sőt a félidei show után inkább
nekiálltunk valami ivós társasjátékot játszani, amit ott találtunk. Egészen
vicces volt; először csak Dórával játszottunk, a végére meg már 6-an voltunk,
mert mindenki szívesebben játszott, mint nézte a meccset. Olyan fél 6-körül
sikerült hazaérkezni, másnap meg suli volt már 10-től, de persze az első órát
kihagytam, sőt majdnem a másodikat is, de erőt vettem magamon és bementem
végül. Hát annyira nem lett volna fontos, de mindegy… Délután hazajöttem, mert
csomagot vártam otthonról, aminek hétfőn kellett volna megérkeznie, de sajna
nem jött. Majdnem elaludtam már, a kávé sem segített, de mennem kellet még egy
két és fél órás dán órára. Nagy nehezen végigültem, aztán haza, kilenckor meg
már szundi. Szerencsére Dóra aznap Dáviddal volt, így tudtam aludni. Másnap
shoppingoltunk Dórival, megmutattam neki a Tigert meg még néhány helyet, vett
szuveníreket, aztán elmentünk a sulihoz közeli parkba, meg az állatparkba, ahol
különféle szarvasféléket lehet testközelből megcsodálni. Mi nem készültünk
kajával az állatoknak, egészen spontán döntés volt, hogy menjünk oda, szerencsénkre azonban
pont volt ott két nemzetközi diák, akik nyers spagettivel etették a szarvasokat,
így mi kihasználtuk a lehetőséget, és odamentünk hozzájuk. Szegény állatokat
néhányszor átvertük azzal, hogy nyújtottuk nekik a kezünket, és azt hitték kaja
van benne, így odajöttek. Nagyon aranyosak voltak amúgy. Meg, ahogy ropogtatták
a tésztát egész muris volt. (Meg ez a szó is muris…)
Ő a kedvencem, kis cuki :)
Ő meg még pózolt is a kamerának...
Mizu?
Kedd este sütöttem lángost, ami
sajnos nem lett olyan jó ezúttal, de azért megettük. :D Este még megnéztünk egy
filmet Adam Brodyval (<3), amely kissé csalódás volt (azt hiszem a Narancsvidékbeli
szerepét nehéz felülmúlni), aztán csicsika, mivel másnap én Koldingba, Dóri meg
haza utaztunk. Szóval reggel búcsúzás, indulás az állomásra, fel a vonatra és
nyomás Koldingba, ahol egy turizmusos órát vettünk fel, gondolván, hogy úgysem
kell majd bejárni, megírjuk a beadandót, elmegyünk a szóbelire és pápá. Hát
sajnos csalódnunk kellett, ugyanis ajánlatos minden órán bent lenni, mivel egy projekten
fogunk dolgozni, amihez kutatnunk kell aztán majd a végén terméket is kell
tervezni az eredmények alapján. Nem teljesen tiszta még a dolog, de elég nagy
szívásnak hangzik, úgyhogy most dilemmában vagyunk, hogy mi legyen, mert minden
héten oda utazni, meg vissza az rengeteg pénz, arról nem is beszélve, hogy
mennyi meló lenne vele. Pedig nagyon fontos lenne, hogy valamilyen tárgyat meg
tudjak csinálni választhatóként most, de nem sok lehetőség van… Esbjergben
gyakorlatilag 0. Valaminek mindig problémásnak kell lennie, olyan nincs, hogy
valami simán menjen… :/
Ha már Koldingban voltunk, körül is néztünk. Nem vittük mondjuk túlzásba, sétáltunk egyet, meg beültünk egy normális kávézóba, mert ha hiszitek ha nem, olyan itt Esbjergben nincs...
Kacsááák!
Legjobban elkapott pillanat :)
Standard kitolást kérünk. Felszállási engedély megadva!
Természetesen a csomagom akkor érkezett meg, amikor nem voltam itthon, úgyhogy be kellett érte mennem a postára. Gondoltam, hogy ez kissé problémás lesz, mivel a kosaramba tudtam, hogy nem fog beférni a mérete miatt. Szerencsére felkészültem, és a csomagtartóra fel tudtam ragasztószalaggal erősíteni a dobozt, így nem kellett busszal cipelnem, haza tudtam hozni biciklivel. Legközelebb mondjuk inkább megoldom, hogy otthon legyek, amikor várhatóan hozzák.
…
Szóval a bejegyzést délelőtt
kezdtem el írni, csak aztán közbe jöttek dolgok, főztem, elmentem edzeni, aztán
kikötöttem Lisánál akivel megnéztük az Olimpia megnyitót. Sajnos a stream nem
volt a legjobb; először HD minőségben rémes hanggal, aztán nem HD-ban normál
hanggal néztük, de az olykor-olykor megállt és újra kellett tölteni. A végén a kép 2 másodpercig jó volt, kettőig megállt,
míg a hang rendesen ment… Szóval volt itt minden, sajnos kissé élvezhetetlenné
téve a dolgot, de a képek amik elárasztják az Instagramot, a Tumblrt meg a
Facebookot egész jól néznek ki. :P Ja, és hát megvolt már az elején a napi fail,
az egyik „virág/csillag” az olimpiai öt karikából nem nyílt ki, így eltorzítva
az olimpiai jelképet. Sebaj, rosszabb is lehetett volna.
Mára búcsúzom, legyetek rosszak
és nézzétek az Olimpiát! ;)
