A továbbiakban a következő oldalon követhetitek a kalandjaimat/

 From now on my adventures can be followed here: 

http://austrianokangaroos.tumblr.com/

Olympic fever!

Ma kezdődik az olimpia,- vagyis technikailag már tegnap elkezdődött-, mindenki Szocsira figyel, a fantasztikus média hotelekre (http://www.washingtonpost.com/blogs/worldviews/wp/2014/02/04/journalists-at-sochi-are-live-tweeting-their-hilarious-and-gross-hotel-experiences/ ), a terrorista fenyegetésekre meg az anti-gay propagandára, ja meg talán egy picit a sportra is, ha már olimpia…. Nálam a láz a januári kori EB ideje alatt kezdődött, úgyhogy akkor inspirációt is kaptam a kedvenc műkorcsolya és szinkronkorcsolya kűrjeim összegyűjtésére, melyeket itt tekinthetitek meg, amennyiben éreztek némi érdeklődést a kedvenc sportom iránt: 

http://www.youtube.com/playlist?list=PLdf46fjvEz-LOMTTSGwk0Oc7VyujkVM1D

  

Ma délután pedig 16:45-kor a képernyőre tapadok, és megnézem a megnyitót némi rágcsálnivaló kíséretében. Mióta vége a vizsgáknak nagyjából így telnek a napjaim. Kicsit semmittevős, egy-egy napi elfoglaltsággal, például 1 előadás a suliban, vagy egy edzés az edzőteremben belefér, amúgy csak lazán. Gyűjtenem kell némi energiát a következő félévre, hogy ép ésszel kibírjam. 

Múlt pénteken érkezett Esbjergbe látogatóba Dóra, kedvenc exsportszerves csoporttársam, és mivel januárban volt a születésnapja felköszöntöttük. Főztem vacsit, meg sütöttem tortát, és kapott tőlünk egy meleg sálat. Micsoda véletlen, hogy pont rendes meleg sálat nem hozott magával, pedig szükség volt rá. Első este Andershez mentünk házibuliba, ahová Dávid defektjének köszönhetően gyalog kellett tőlem eljutnunk, ami olyan 1 órás séta volt, és nem volt meleg… A buliban voltunk vagy 20-25-en, de ehhez képest a lakás nem lett szétszedve. Egészen visszafogott bulika volt, habár mi azért csapattuk egy kicsit Danával Belgára. :D Mindenki csak nézett, amikor a Gyere kislány, gyerére tomboltunk. Olyan 3 körül éreztük, hogy itt az ideje lelépni, mert a bealvás fenyegetett. Felpattantunk a csodás cangáinkra, vagyis főleg az volt csodás, amelyikkel én közlekedtem, ugyanis amit Dórának szerzett Dávid kölcsönbe, az túl nagynak bizonyult, így nekem kellett azzal közlekednem. Mindenféle hangokat adott ki magából miközben tekertem, féltem is, hogy szétesik alattam egyszer csak, így a lejtőn lefelé csak fékezve mertem menni, nehogy túlságosan felgyorsuljak. A legjobb az volt, hogy az ülése teljesen hátrafelé állt, így folyamatosan lecsúsztam róla menet közben. Hát nem volt a legkényelmesebb. Persze másnap rájöttem, hogy csak rá kellett csapnom jó erősen néhányszor, és akkor visszaáll egyenesbe a nyereg, de menet közben meg megint elindult hátrafelé, szóval élvezet volt. Másnap délután 1-kor sikerült felkelnünk, és úgy 2 óra alatt elkészülnünk az indulásra. Lementünk a partra, és én azon az úton akartam menni, amelyet szebbnek és izgalmasabbnak gondoltam. Hát az is volt, merthogy nem voltam teljesen tisztában azzal merre kell menni, így a fél órás útból lett vagy egy órás. Sebaj… Leértünk, jó hideg volt, meg szürkeség, de azért kattintottunk néhányat. Természetesen a következő napokon már kisütött a nap, de az ilyesmin már meg sem lepődök. 

Ezután Dávidhoz mentünk vacsizni, gyros tálat készítettünk, egy kisebb osztálynak elegendő mennyiséget. Természetesen kaja után majdnem elaludtunk, nem annyira éreztük az esti nagy partyt, amit eredetileg terveztünk, de azért átmentünk Lisához melegíteni. Aztán ebben is maradtunk, éjfél után picivel hazaindultunk, mivel Lisa még másnapos is volt, meg nem igazán volt party hangulatunk, plusz nem volt kedvünk fizetni valami gagyi buliért. Hát öregszünk, na, nem vagyunk már 18 évesek sajnos. Másnap aztán a semmittevés uralkodott, vagyis én erőt vettem magamon és elmentem zumbázni délelőtt, de így délután lefeküdtem egy pár órácskára. :D Muszáj volt, hiszen este mentünk Super Bowlt nézni a Beach Barba. Hát nem rágtam le a körmöm tövig a meccs alatt, sőt a félidei show után inkább nekiálltunk valami ivós társasjátékot játszani, amit ott találtunk. Egészen vicces volt; először csak Dórával játszottunk, a végére meg már 6-an voltunk, mert mindenki szívesebben játszott, mint nézte a meccset. Olyan fél 6-körül sikerült hazaérkezni, másnap meg suli volt már 10-től, de persze az első órát kihagytam, sőt majdnem a másodikat is, de erőt vettem magamon és bementem végül. Hát annyira nem lett volna fontos, de mindegy… Délután hazajöttem, mert csomagot vártam otthonról, aminek hétfőn kellett volna megérkeznie, de sajna nem jött. Majdnem elaludtam már, a kávé sem segített, de mennem kellet még egy két és fél órás dán órára. Nagy nehezen végigültem, aztán haza, kilenckor meg már szundi. Szerencsére Dóra aznap Dáviddal volt, így tudtam aludni. Másnap shoppingoltunk Dórival, megmutattam neki a Tigert meg még néhány helyet, vett szuveníreket, aztán elmentünk a sulihoz közeli parkba, meg az állatparkba, ahol különféle szarvasféléket lehet testközelből megcsodálni. Mi nem készültünk kajával az állatoknak, egészen spontán döntés volt, hogy menjünk oda, szerencsénkre azonban pont volt ott két nemzetközi diák, akik nyers spagettivel etették a szarvasokat, így mi kihasználtuk a lehetőséget, és odamentünk hozzájuk. Szegény állatokat néhányszor átvertük azzal, hogy nyújtottuk nekik a kezünket, és azt hitték kaja van benne, így odajöttek. Nagyon aranyosak voltak amúgy. Meg, ahogy ropogtatták a tésztát egész muris volt. (Meg ez a szó is muris…)

 Ő a kedvencem, kis cuki :)

Ő meg még pózolt is a kamerának...

Mizu?

Kedd este sütöttem lángost, ami sajnos nem lett olyan jó ezúttal, de azért megettük. :D Este még megnéztünk egy filmet Adam Brodyval (<3), amely kissé csalódás volt (azt hiszem a Narancsvidékbeli szerepét nehéz felülmúlni), aztán csicsika, mivel másnap én Koldingba, Dóri meg haza utaztunk. Szóval reggel búcsúzás, indulás az állomásra, fel a vonatra és nyomás Koldingba, ahol egy turizmusos órát vettünk fel, gondolván, hogy úgysem kell majd bejárni, megírjuk a beadandót, elmegyünk a szóbelire és pápá. Hát sajnos csalódnunk kellett, ugyanis ajánlatos minden órán bent lenni, mivel egy projekten fogunk dolgozni, amihez kutatnunk kell aztán majd a végén terméket is kell tervezni az eredmények alapján. Nem teljesen tiszta még a dolog, de elég nagy szívásnak hangzik, úgyhogy most dilemmában vagyunk, hogy mi legyen, mert minden héten oda utazni, meg vissza az rengeteg pénz, arról nem is beszélve, hogy mennyi meló lenne vele. Pedig nagyon fontos lenne, hogy valamilyen tárgyat meg tudjak csinálni választhatóként most, de nem sok lehetőség van… Esbjergben gyakorlatilag 0. Valaminek mindig problémásnak kell lennie, olyan nincs, hogy valami simán menjen… :/

Ha már Koldingban voltunk, körül is néztünk. Nem vittük mondjuk túlzásba, sétáltunk egyet, meg beültünk egy normális kávézóba, mert ha hiszitek ha nem, olyan itt Esbjergben nincs...

 Kacsááák!

Legjobban elkapott pillanat :)

Standard kitolást kérünk. Felszállási engedély megadva!

 

Természetesen a csomagom akkor érkezett meg, amikor nem voltam itthon, úgyhogy be kellett érte mennem a postára. Gondoltam, hogy ez kissé problémás lesz, mivel a kosaramba tudtam, hogy nem fog beférni a mérete miatt. Szerencsére felkészültem, és a csomagtartóra fel tudtam ragasztószalaggal erősíteni a dobozt, így nem kellett busszal cipelnem, haza tudtam hozni biciklivel. Legközelebb mondjuk inkább megoldom, hogy otthon legyek, amikor várhatóan hozzák. 

…

Szóval a bejegyzést délelőtt kezdtem el írni, csak aztán közbe jöttek dolgok, főztem, elmentem edzeni, aztán kikötöttem Lisánál akivel megnéztük az Olimpia megnyitót. Sajnos a stream nem volt a legjobb; először HD minőségben rémes hanggal, aztán nem HD-ban normál hanggal néztük, de az olykor-olykor megállt és újra kellett tölteni. A végén  a kép 2 másodpercig jó volt, kettőig megállt, míg a hang rendesen ment… Szóval volt itt minden, sajnos kissé élvezhetetlenné téve a dolgot, de a képek amik elárasztják az Instagramot, a Tumblrt meg a Facebookot egész jól néznek ki. :P Ja, és hát megvolt már az elején a napi fail, az egyik „virág/csillag” az olimpiai öt karikából nem nyílt ki, így eltorzítva az olimpiai jelképet. Sebaj, rosszabb is lehetett volna. 

Mára búcsúzom, legyetek rosszak és nézzétek az Olimpiát! ;)

One down, one to go

For English please scroll down

A mai napon 20:45-kor feltöltöttem a Blackboardra a CSR (Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás) beadandómat, ezzel befejezve a második negyedéves vizsgaidőszakot, vagyis a mester képzés első félévét. Már csak egy tanulással eltöltött félév és felnőtté válok! :D Azaz otthagyom az iskolapadot és jelen állás szerint többet nem is szeretnék visszaülni. Ugyanis így 4 és fél év után már herótom van az egyetemtől az igazat megvallva, ráadásul már nem is megy úgy, mint fénykoromban. Egyre kevesebb a sikerélmény, úgyhogy inkább más után nézek, amiben örömömet lelhetném. Például egy jó kis szakmai gyakorlat formájában valahol az Alpokban… Na de ezt majd meglátjuk. Egyelőre annyit, hogy megkaptuk az engedélyt, hogy a következő félévben felvegyünk egy turizmusos tárgyat Koldingban, így megcsinálva két választható tárgyat (a másik a CSR) előre hozva, azaz kipipálva a kötelező 75 kreditet a tantárgyakból, amihez jön majd 15 kredit szakmai gyakorlat és majd a szakdoga 30 kreditért, amikor oda jutunk.

Szóval múlt hét hétfőn megkezdődött a Word dokumentumok gyártásának sora, amely ma fejeződött be, és mindeközben megszületett vagy 70 oldalnyi gyönyörűség. Hah, az már mester szakdoga lehetne az SDU-n. 20-án délelőtt beköltöztünk Kristiinával és Stephanie-val az egyetemre, néhány kiló kaja és a laptopunk társaságában, elfoglalva 3 tanulószobát. Délben megkaptuk a Sport Governance feladatot, amelyre aztán volt 24 óránk, hogy kidolgozzuk. A feladat szerint össze kellett hasonlítani az Ausztrál Futball Ligát, az Amerikai Major Ligákat és az európai foci ligákat különböző szempontok alapján, például, hogy milyen szabályozások vannak a versenyegyensúly fenntartásának érdekében és ezek mennyire hatékonyak az egyes piacokon. Egyetlen problémám volt a feladattal, rohadtul nem ismerem ezeknek a ligáknak a felépítését, mert nem követem figyelemmel egyiket sem, és még a legjobban az európai foci ligákat ismerem, habár utálom a focit. De ettől függetlenül számítani lehetett erre a témára, ugyanis rengeteget beszéltünk ezekről a ligákról az órákon. Szóval volt elég anyagom, némi elképzelésem és 24 órám. Este tízre én kifogytam kajából, meg amúgy is úgy terveztem, hogy én haza fogok menni közben aludni, szóval hazatekertem, letoltam egy nagy adag kávét, és folytattam a munkát. Hajnali 3-ra elkészült egy első verzió 4003 szóval (max. 4000 volt a limit) így lefeküdtem aludni. Persze elég nehezen ment az elalvás, hiszen minden ott cikázott a fejemben, de valahogy sikerült kb. 3 órát aludni, majd 7-kor folytatni a munkát. Még közben eszembe jutott egy-két dolog, azt hozzáírtam, aztán nekiálltam átolvasni, meg kitalálni, hogy mit lehetne kitörölni, mivel volt majdnem 4400 szavam, és azt ugye le kellett vinni 4000 alá. 10 körül lettem vele kész, de ekkor még formázgattam, ellenőriztem a hivatkozásokat, és persze még az utolsó átolvasásnál is javítgattam dolgokat. Aztán rájöttem, hogy ezt az örökkévalóságig lehetne csinálni, mert mindig találnék benne valamit, amit át lehetne írni úgyhogy inkább feltöltöttem 11-kor. Mint kiderült ez idő alatt a lányok végig az egyetemen voltak, végig tolták a 24 órát, és nem aludtak. Szerintem én is meg tudtam volna csinálni, mert meg volt a fókusz meg az adrenalin hozzá, de nem volt szükség rá, hiszen így is végeztem, és abban a 4 órában sem világosodtam volna meg, hogy mit lehetne másképp csinálni. Eredmény meg majd valamikor lesz.

Pénteken 9-kor aztán kezdődött a „rémálom”, 72 órás Project Management vizsga. Hát ilyet nem szeretnék még egyszer! Rengeteg mindent kellett megcsinálni ez idő alatt, és nem volt nagyon idő arra, hogy átnézzük vagy elgondolkodjunk más megoldásokon a helyett, ami elsőre eszünkbe jutott. Már csütörtökön elkezdtünk készülődni, átbeszéltük a különböző modelleket és eszközöket amiket használni fogunk. Aztán pénteken kb. összeköltöztünk. Minden nap reggel kilenctől este kilencig dolgoztunk, együtt főztünk, ettünk, sőt még volt, hogy együtt is aludtunk:

 Délutáni szundi :P

Amúgy jó volt a csapat, persze voltak viták, főleg az elején, de aztán inkább egyetértettünk, vagy ráhagytuk egymásra a dolgokat. :D  De azért vasárnap estére eléggé kiidegelődött mindenki, főleg a dolgok összeszerkesztése okozott fejfájást és vezetett a professzor anyukájának emlegetéséhez. Persze jó pillanataink is voltak, főleg amikor már az agyhalál állapotában csak hülyeségéket tudtunk kitalálni. A hétvége során például sokszor jutottunk arra, hogy a legjobb megoldás a problémára, ha Lisa megmutatja a melleit. Vasárnap este feltöltöttük a project javaslatot és a Powerpoint bemutatót amit a keddi szóbelire csináltunk. Arra jutottunk, hogy egy 10-est tuti megér a munkánk. Azzal úgy elégedettek lettünk volna. Itt hozzá kell tennem, hogy Rodrigo, Lisa lakótársa nagy segítségünkre volt, ellátott minket kávéval, motivációs gondolatokkal, elmosogatott ebéd után, meg egyéb kéréseknek is eleget tett. Kezdetben külső szakértőnek hívtuk, de vasárnap valahogy ledegradálódott a pozíciója diák asszisztenssé. Hétfőn reggel ő vitte be az adminisztrátorhoz a kinyomtatott változatát a beadandónak. :D 

 Készül az ebéd

Mindenki mérhetetlenül lelkes

A nap fénypontja mindig az ebéd volt

Tény, hogy jókat kajáltunk

Aztán kedden jött a szóbeli, mind a négyen egymás után mentünk be, az első 10 percben prezentáltunk egy részt a ppt-ből, a másodikban a tanár kérdéseket tett fel arról, hogy miért csináltuk így meg úgy, miért ezt meg ezt a modellt használtuk. Sajnos az én részemből kb. mindenbe belekötött. A „mérföldkő tervben” (milestone plan) miért ezeket az „eredmény utakat” (result path) választottuk, miért nem hagytunk buffert a büdzsén, miért néz ki így a szervezeti felépítés diagram? Hát ez utóbbi például azért, mert a könyv alapján ez tűnt a logikusnak, de a tanárnő szerint elfogadhatatlan. Persze az nem derült ki, hogy kellett volna csinálni. Na mindegy, végül egy hetest kaptunk, végül is csak egyel rosszabb, mint amit akartunk, de hát az Erasmus szakmai gyakorlat ösztöndíjam szépen lassan elúszni látszik. :(

A vizsga után teljesen motiváció vesztetten érkeztem haza, és neki kellett még állnom a CSR beadandómnak, aminek holnap dél a határideje, 4356 szó az előírás (ne kérdezzétek, hogy miért annyi, a tanár kicsit fura). Még korábban sikerült összehoznom 1500 szót, de még messze voltam a céltól, és még mindig nem tudtam, hogy mire fókuszáljak, milyen modellt használjak, és hogyan? Mindenesetre elkezdtem anyagot gyűjteni, de nem vittem túlzásba. Tegnap beköltözünk újfent az egyetemre, ezúttal Lisával, és egymást húzva, olykor kiidegelve dolgoztunk a beadandón. Amikor valamilyen véletlenül benyomott billentyűkombinációval sikerült bezárnom mentés nélkül a Word-öt, és még a biztonsági mentés is hiányos volt, akkor majdnem elvesztettem a fonalat. De valahogy sikerült visszazökkennem, és ma estére elkészült a mű. Nem mondom, hogy tökéletes, de nekem egészen tetszik. :D Csak most ne kelljen egy ideig semmit sem írnom! Csak a blogot… ;)

Jövő héten már kezdődik is a következő félév. A harmadik negyedév nem kecsegtet túl izgalmas tárgyakkal sajnos. Sebaj, most van más, amiben örömet lelhetünk, járunk edzőterembe a Lisával és feliratkoztunk egy 8 hetes bootcamp-re, úgyhogy most a cél, hogy végig csináljuk, és egymást motiváljuk, hogy eljárjunk az edzésekre, és ott végigtoljuk a dolgokat. A bootcamp azzal kezdődött, hogy volt egy felmérés, hogy miből mennyit tudunk megcsinálni egy percen belül. Voltak kardió feladatok meg izomgyakorlatok is. A baj csak ott volt, hogy a felmérés előtti napon sikerült egy elég durva edzésre elmennünk így egy hónapnyi nem sportolás után, és elég erős izomlázzal sikerült a felmérésre érkeznünk. Meg is lett az eredménye, mert már aznap estére, és utána 2 napig olyan izomlázunk volt, hogy menni alig bírtunk, nem is beszélve a leülés-felállás kombinációról. :D

Holnap pedig érkezik Dóri meglátogatni bennünket Dáviddal. Úgy érzem ez a hétvége nem az egészséges életmódról fog szólni. Ha értitek mire gondolok… :D Miután hazament majd leírom az élményeinket! ;)

Annak aki pedig hiányolta volna, az időjárásról csak ennyit:

brrr

(asszem megint nem jó irányban használtam a telefonomat :D)

Na csók!

---------------------------------------------------------------

Hi all!

So the exams are finally over for this quarter. This means my first semester as a master student ended, and I only have one more left from classes and studying. As we got permission from the study board to attend a tourism class in Kolding next semester I will finish all my compulsory and elective classes by the end of June, and then I need an internship and in the 4^th semester a master thesis to get my degree, but for that I’m not going to stay in Denmark. This is the plan at least for now.

I had three exams this quarter and both of them meant writing assignments. It started with the Sport Governance exam on the 20^th of January. We moved in to the group rooms in the university with tons of food and our laptops together with Kristiina and Stephanie. We received the assignment at noon, and we had 24 hours to write a maximum 4000 word paper about it. We had to compare the Australian Football league, the American Major Leagues, and the European Football Leagues according to different aspects with special focus on competitive balance and rules and regulations in order to maintain this balance. It was an OK topic because we discussed these issues at classes before, but on the other hand I am really not interested in this topic. Well I had resources, ideas, and 24 hours to come up with something. At 10 o’clock I had to leave the uni and go home as I had no more food and I needed coffee. Then I consumed a huge cup of coffee and maintained a highly focused and effective work which led to a first draw of my assignment by 3 am with 4003 words, so I decided to go to sleep. Of course it was almost impossible to fall asleep because I was pumped. Somehow I managed to sleep around 3 hours, then I continued working, I added some stuff, and then I had to figure out what to erase and look through my references. By 10 I finished so I just needed to read it once again. Which led to a couple of changes and reformulations of sentences which I guess I could have done forever, so after changing stuff for like the 100^th time I decided to submit the paper at 11.

On Friday we received our 72 hour Project Management assignment with David, Lisa and Ms Schmele aka Caro. Well I would say it was not the best 3 days of my life but we managed. Worked hard from 9 in the morning till 9 in the evening, every day, used all the tools she gave us, made all kinds of analyses, built models and filled out numerous tables with shit loads of data. It was exhausting but I would say we learned quite a lot during the process. Of course there were some arguments but all in all it was a good group work. As it turned out we were not enough prepared, as we made mistakes, and this was the reason why the professor gave us only 7 at the oral part of the exam on Tuesday. Of course I was the one who had to present those parts she didn’t like. This milestone plan is not good, what are those result paths, why did you choose these, what else it should have been, why is there no buffer on the budget, how much the buffer should be? And the organizational chart, it is not good at all, where did you get that from? Well, maybe the book?? So she was a pain in the ass. Whatever. It is just that I really need good grades if I want to receive Erasmus Internship Scholarship, for which my chances are sinking every time I get a grade like this… :(

And the exam period was not over with this as I had to write a third assignment for the Corporate Social Responsibility class for which I got enrolled just before Christmas. I wrote around 1500 words before this exam madness started but I had to write about 3000 more until tomorrow. Yet again we moved in the university this time with Lisa and finished the paper in two days. It is kind of a success if we consider that on Tuesday I still had no idea how to proceed with it as the teacher wanted me to focus on one thing, use a model, and criticise the organization I chose to be analysed. But at the end thanks to an extensive research I managed to write enough about the International Olympic Committee and its CSR. I submitted the paper at 20:45 today so the exam period is over!

Next week the second semester starts. Until then Dóra, our friend with David is going to visit us here on the cold Esbjerg. She is coming tomorrow and from that point the wildness begins. ;) 

By the way we joined the gym with Lisa two weeks ago and we already signed up for an 8 week long bootcamp, so now we are training a lot, pulling and motivating each other and it is really good. Of course the trainings are hard but we are going to look awesome by the end! :P On the first week of the bootcamp there was an evaluation of our current state and at the end it will be repeated so thus to see how much we progressed. The only problem with the evaluation was that we went to a hard training the day before and we had strong muscle pain at the measurement. Well it became even worse after; we could barely walk or sit down for 2 days. I never felt this before. I guess it was not the best idea to attend to hard trainings the following days after not doing any sports for a month. But now we are already feeling better! ;)

Untill next time! Kisses

Újra itt!/ I’m back!

For English please scroll down!

Miután egy jó hónapra elhagytam a blogvilágot mivel Dániát is, ezennel jelzem kedves olvasóimnak, hogy visszatértem! Dániába és a blogíráshoz is! ;) 

De ami igazából kimaradt a blogból az egyetlen hét karácsony előttről, amelyet még itt töltöttem, hiszen az azt követő három hétben kis hazánkban rontottam a levegőt, és arról nem kívánok hosszasan írni, mivel nem témája a blognak, meg akit érint, az úgy is tudja.

Az utolsó dániai hetet karácsony előtt úgy terveztem, hogy tanulással töltöm, ugyanis óráink már nem voltak (vagyis Project Management volt, de mivel diákprezentációk zajlottak, nem szándékoztam bemenni, mert nem láttam hasznát) így lett volna egy csomó időm, és nem kellett volna a három otthon töltött hétben foglalkoznom a sulival. Ehhez képest körülbelül semmit nem sikerült haladnom, mert mindig akadt valami más program. 

Az utolsó itteni hétvégénken végre elmentünk egy rendeset bulizni. Szombat délután kézilabda meccsen voltunk, ahol az egyik legerősebb csapat volt az ellenfelünk, így nem lepődtünk meg a vereségen, de a srácok nagyon szépen küzdöttek, megszorongatták a koppenhágaiakat. Ezután három fogásos karácsonyi vacsorát készítettünk Lisánál, ő, én és Kristiina. Lisa csinálta a levest: valami kókusztejes, chillis, currys brokkoli krémlevest, ami isteni volt fokhagymás pirítóssal. Kristiina hozott sütit, valami epres-csokis csodát, így rám maradt a főétel, amely baconos-sajtos rakott csirke lett. Úgy bekajáltunk, hogy utána 4 órán keresztül nem tudtam rendesen mozogni. Fantasztikus volt. 

 Szőkékkel vagyok körülvéve. :P

A vacsorára már Carolin is megérkezett, ő hozta a piát, sőt nem is akármit, vodkás, sprite-os, lime-os long drinket kevert nekünk. Szóval a vacsi után megkezdődött az alapozás. Később csatlakozott Rodrigo és a német David is, játszottunk ivós játékokat, jól elvoltunk. Aztán amikor már megvolt a kellő hangulat nekiindultunk az éjszakának. Alapvetően jól éreztük magunkat, de azért mégiscsak kiábrándító az itteni bulifelhozatal, vagy mi nőttünk már ki az ilyen fajta bulikból, de nem voltunk oda a Havanás tömegért különösebben, egy icipicit táncoltunk, de aztán valahogy visszakeveredtünk egy kocsmába, ahol előtte voltunk a többiekkel. Végül ötre értem haza, ez rekord szerintem eddig itt, úgyhogy sikeresnek könyveltem el az estét. :D 

A lányok nem szeretik ezt a képet, de szerintem király, úgyhogy használom! :P Az biztos, hogy ilyen hajat mostanában nem csinálok magamnak sajnos, ugyanis (aki esetleg még nem tudná) megszabadultam a loboncomtól, és most úgy harmad akkora, mint ezen a képen. :P

A következő napokban is mindig akadt valami program, vagy palacsintáztunk Andreasnál, vagy duplarandiztunk Lisával. Bizony, ez utóbbi egy kezdetben igen kellemetlen, majd vicces történet. A lényeg, hogy ki kellett mentenem Lisát egy kínos szituációból, de ezáltal én keveredtem abba. Szerencsére az alkohol sokat segít ilyen helyzetben, és még ingyen vacsorát is kaptam! :D 

Az utolsó decemberi sulis héten Kristiinával meghoztuk a döntést, hogy mi júliusig szeretnénk itt maradni, után szakmai gyakorlatot csinálni valahol máshol, de ehhez az szükséges, hogy 2 választható tárgyat előre hozva megcsináljunk addig. Azonban mint kiderült, választható tárgyakat csak az őszi félévben hirdetnek meg, a tavasziban maximum más szakok kötelező tárgyai közül választhatunk. De mivel az egyetlen szak, ami szintén a Business Administration területén van itt Esbjergben a Sport and Even Management-en kívül az a Marketing and Innovation, akikkel gyakorlatilag egy kivételével ugyanazok az óráink tavasszal, így nincs mit felvennünk. Így hát gyorsan felvettük a Corporate Social Responsiblity tárgyat még erre a negyedévre (így a negyedév végén, nem gáz…) és kitaláltuk, hogy felveszünk egy tárgyat a turizmusosoktól a következő félévben. De az a koldingi kampuszon van, meg nem is 7,5 kredit ami nekünk kéne, hanem 10, szóval nem tökéletes, de jobb mint a semmi. Persze most kiderült, hogy valószínűleg onnan sem fogunk tudni felvenni semmit, mert az ő képzésük Master of Arts, a miénk meg Master of Science. Szóval lehet, hogy Odensében vagy Sønderborgban kell tárgyat felvennünk, hiszen ott vannak még MSc Business Administration képzések. (Csak, hogy ne kelljen messze menni… :/ )

Aztán persze kisuvickoltam a lakást, hogy mire visszajövök rend és tisztaság várjon. Még utoljára elmentem wellnessezni. Sajnos utoljára, mert az én kedvenc Sport2Go programom befuccsolt, nem bírta a financiális terheket, és úgy gondolták, hogy nem érte el az eredeti célját, hogy bemutassák a fiataloknak az esbjergi sportolási lehetőségeket. Eléggé csalódott vagyok, mert ezentúl nem fogok ugrókötelezni vagy röpizni járni, talán korizni sem. Marad a fittness, de abból is kimarad a rúdtánc. :(

December 20-án eljött a nap, hogy 4 hónap után hazarepüljek. Nem volt zökkenőmentes a dolog persze; először a buszunknak volt valami technikai problémája, majd a repcsink késett 1 órát, de végül sikerült hazajutnunk kb. éjfélre. Teljesen lefárasztott a dolog, úgyhogy az aznapra tervezett esti party kimaradt, helyette aludtunk egy jót. Aztán következett 3 igazán kellemes hét otthon. Szerencsére sikerült sok emberrel találkozni, akikkel nem, azok meg remélem meglátogatnak, hogy ne kelljen hiányolnom a pofijukat olyan sokáig. Tanulásra persze otthon sem jutott sok idő, de ezt nem bánom, mert sosem unatkoztam, mindig volt valami tennivaló, vagy esemény. És még a négysáncversenyt is végig tudtam nézni 4 év után először! Legjobb karácsonyi szünet evör! :) Köszönöm mindenkinek aki segített ebben!

Tegnapelőtt pedig visszatértem Dániába. Amikor búcsúzkodtam a sírás kerülgetett, de szerencsére a reptéren már találkoztam Filippel, aki ugyanazzal a járattal jött, így nem volt időm gondolkodni, meg búslakodni, ő elterelte a figyelmem. Plusz mikor ideértünk a nap is sütött, úgyhogy egész elviselhető volt, de sajnos tegnap óta nagyon szürke és semmilyen az időjárás. (Vissza a szokásos időjárás problémákhoz.) 

Tegnap bele is csaptunk a lecsóba, volt egy dupla Sport Governance órám, pedig én azt hittem, már nem lesz több. Jövő hét hétfőn meg már 24 órás vizsga, eléggé félek, hogy mi lesz, főleg attól, hogy nem fogom tudni befejezni időben az esszét amit írni kell. Aztán este meg dán óránk volt, amit szintén nem tudtam, hogy lesz, de mint kiderült, már múlt héten elkezdődtek a második modul órái. Ezek nem szaroznak az tuti! :D Új tanárt kaptunk, aki nagyon jól tanít, mindent elmagyaráz, leír, példákat mond, és sokat beszéltet minket. Szinte mindent dánul mond, de tök érthető, úgyhogy úgy döntöttem folytatom a dán tanulást, mert egészen élveztem. 

Hasta luego amigos!

 -------------------------------------------------------------------

I just wanted to let you know that I am back in Denmark, and I continue blogging! I haven’t forget about it or gave up, I just went home for 3 weeks so I had nothing to write about. 

In the last weeks before Christmas here in Denmark so much was going on I didn’t have the time to study or write a post here. We had Christmas dinners and other gatherings, parties and random, unwanted double dates. :D We mastered cooking together with the girls, and went home as a balloon, and this continued at home during Christmas. 

In December I came up with new plans about my future. I don’t want to tell too much now just that I might not stay here as long as it was planned originally, as I might leave after the next semester if I have the chance to finish my classes until then. That would require some luck though, so nothing is sure yet.

So two days ago I came back to the grey, boring Denmark and now the 2nd quarter exams are waiting for me. Three exams this time, one 24 hour exam, one 72 hour group assignment and one assignment with a deadline on the 31^st of January. So I might not write much in the next weeks again, as I will be studying mostly, thus there will be nothing to write about. But if it is not the case you will hear from me!  ;) :D

Adios!