Julefrokost og pakkeleg

Először is szeretnék elnézést kérni azon olvasóimtól, akik nem beszélnek angolul a legutóbbi bejegyzésemért, amely csak angol nyelven született meg. Ennek oka az volt, hogy nem a saját gépemről írtam, és a dán billentyűzettel nehéz lett volna a magyar karaktereket használni. Tudom, hogy át lehetne állítani a billentyűzetet, de nem akartam ilyen számomra bonyolult számítástechnikai műveletekbe belemenni. Főleg mivel a héten egyszer már IT szakértővé kellett válnom a laptopom újra használhatóvá tétele érdekében.

Na de sikerült életet lehelnem az én kicsikémbe, úgyhogy visszatértek az ’á’-k, ’ó’-k meg ’ű’-k, így ma ismét anyanyelvemen szólok hozzátok. Már amennyire még beszélem a nyelvet, mert sokszor akadnak gondok vele. Dáviddal és Danával való beszélgetéseim sokszor néznek ki úgy, hogy inkább visszaváltok angolra mert éppen nem tudom kifejezni magam magyarul. Ellenben amikor a lányokkal beszélek angolul, akkor meg valahogy az angol felejtődik el. Mindegy, már kezdik megszokni, hogy néha a legalapvetőbb dolgokra nem emlékszem.

Szóval egy elég mozgalmas hét áll mögöttünk. Vagyis még nincs vége, de a ma estém kivételesen szabad. Kedden délután hivatalosak voltunk a városházára, ahol a 2013-as évben Esbjergbe betelepedetteket fogadták egy kis előadással Esbjerg történelméről, amely nem tovább, mint az 1860-as évekig nyúlik vissza, illetve megvendégeltek bennünket ’æbleskiver’-rel, amelyet a meghívóban doughnut hole-nak (fánk lyuk) fordítottak le nekünk. Na erre kíváncsiak voltunk nagyon! Mondtam a lányoknak, hogy ahol fánk lyuk van, ott fánknak is kell lennie a lyuk körül. Szóval elmentünk, az ingyen kaja és a karácsonyi puncs kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt. Nos a köszöntő és az Esbjerg történelméről szóló előadás nem volt különösképpen izgalmas. Az előadó random képeket mutogatott és mesélt róluk, félig angolul félig dánul. Én már egy idő után azt sem tudtam követni milyen nyelven is beszél. Az esemény második felében két csoportra osztottak minket, a fele ment túrára a városházán a másik fele evett és ivott. Mi Kristiinával az utóbbi csoportban voltunk, míg Stephanie és Lisa az előbbiben. Úgyhogy mi ettünk, ittunk, a németek meg körbejárták az épületet. Amikor visszaértek mi következtünk volna, de mivel a lányok azt mondták, nem volt túl érdekfeszítő a dolog, inkább maradtunk puncsozni. Nem volt nehéz minket meggyőzni, nagyon király volt a puncs. Ja és persze a fánk. Na szóval valójában fánkot kaptunk tenyérnyi golyók formájában lekvárral és porcukorral. Nekem összességében túl édes volt, így 3 után abba is hagytam. Azt, hogy honnan jött nekik a ’fánk lyuk’ fordítás, nem tudom, én arra jutottam, hogy a golyók, amiket ettünk az a fánkok közepéből lett kivágva, és valaki megkapta a rendes lyukas fánkokat. :D Ja és a dán szó első része almát jelent, ezért néhányan érdeklődtek, hogy akkor ebben van-e alma, vagy hogy is van ez, de hát persze, hogy nincs, szóval a dán szó is elég megtévesztő. Na de mindegy.

Ezt követően meginvitáltam magamhoz a lányokat egy kis karácsonyi hangulatú csajos estére. Hazafelé beugrottunk pizzáért a Lidlbe, ugyanis a sok fánk után megéheztünk. :D Vettünk 2 sonkás pizzát, amit itthon felturbóztunk egy kis ananásszal és extra sajttal. Kristiina hozott répatortát, készítettünk narancs- mandarin- pomelo salátát, ittunk forralt bort, teát, kakaót. Kaptam a lányoktól egy bögrét ajándékba, amin a Mumin mesefigura található. Nekem fogalmam sem volt erről a rajzfilmről egészen idén nyárig, amikor is Svédországban lépten-nyomon belefutottunk, majd a MAX-ben a sajtburger menüm mellé kaptam egy Muminos poharat. A pohár sorsáról írtam már korábban, sikerült 2 hónapja összetörnöm, és most kaptam a lányoktól egy bögrét vele, hogy ez már egyszerre emlékeztessen Dániára és Svédországra. Milyen kis cukik. Én a lányoknak készítettem egy- egy karácsonyi gyertyatartót. Úgy tűnt, tetszett nekik. J

Szerdán végleg búcsút intettem a biciklizáramnak, amelyet negyedórányi szenvedés után sem sikerült kinyitnom, majd végül Dávid közbejárására volt szükség, hogy megszabaduljon a biciklim a zár fogságától, szóval utána úgy döntöttem, hogy veszek egy másikat. Este a dán csoportunkkal karácsonyi vacsorázni voltunk. A dán nyelviskola ugyanis ha levizsgázol egy modulból, akkor megjutalmaz például egy kirándulással egy másik városba, vagy egy vacsorával, igazából a csoport döntheti el mit akar a pénzzel kezdeni. Mi úgy döntöttünk, hogy egy menő étterembe szeretnénk karácsonyi vacsorázni. És milyen jó döntés volt! Jól bekajáltunk, volt aperitif, előétel, főétel büfé, desszert, sör, üdítő.

Kis csoportunk a Restaurant Parkenben vacsi előtt.

Teríték az első sörömmel. 

Előétel egyik fele. Ez a hal a kép jobb oldalán isteni finom volt, első ránézésre nem gondoltam volna. Egyébként valamilyen édes cuccal volt leöntve, szóval meglepő volt, hogy édes halat ettünk, de az ízvilága összességében nagyon bejött. Kár, hogy fogalmam sincs, hogy mi az amit ettem, azon kívül, hogy valami halat. Ha valaki tud bármi infót mondani, azt szívesen fogadom! :)

Stephanieval örülünk a terülj-terülj asztalkámnak.

Főétel. Büfévacsora volt, és én ezeket választottam. Lazac, rántotthal, husi, egy szósz, két szósz, kenyér. Köret nem volt, mondjuk az azért hiányzott.

Desszert

Vacsora után a tanárnő meglepetéseként ’pakkeleg’-et játszottunk. Ez a dánok tradicionális karácsonyi ajándékozós játéka. Alapvetően olyasmi, mint a névhúzogatós ajándékozás nálunk, csak sokkal izgalmasabb, mondhatnám úgy is, hogy egészen stresszes. Sőt gonosz játék! Szóval tanárnő hozott kb. 10-15 csomagot, amiben mindenféle ajándékok voltak, de mivel be voltak csomagolva, senki nem tudhatta, miben mi van. Az első körben szétosztásra kerülnek az ajándékok, mégpedig úgy, hogy körbe megyünk, mindenki dob dobókockával és aki 6-ost dob, az elvehet egy csomagot. Ez addig megy, amíg az összes ajándék gazdára nem lel. Az első kör végén még senki nem örülhet, ugyanis azt még 2 másik kör követi. Természetesen az első kör végére én 0 db ajándékkal álltam. A második körben, ha hatost dobtál, akkor elvehettél valakitől egy ajándékot. Mi ezt még tovább turbóztuk azzal, hogy ha 1-est dobott valaki, akkor balra, ha kettest, akkor jobbra kell továbbadnia egy ajándékot. Ebben a körben sikerült végre 6-osokat dobnom, és a kör végére 3 csomaggal rendelkeztem. Mondjuk a második kör is elég peches volt, ugyanis Stephanie ült a bal oldalamon, és amikor volt ajándéka, akkor mindig 1-eseket dobott, és továbbadta a csomagját a bal oldalán ülőnek, míg amikor nem volt egy csomagja sem, akkor dobott mindig kettest, amivel én kaphattam volna tőle valamit… Jött a harmadik kör. Előtte kicsomagoltuk az ajándékokat. Nálam egy szett színes kanál volt, egy csomag lakrits-os keksz (pfejj) és egy kézkrém. Szerintem mondanom sem kell, hogy a játék végére én voltam az egyetlen, aki teljesen ajándék nélkül maradt, pedig a kanál szettet sikerült kétszer is visszanyernem. Közben rájöttem, hogy rossz taktikát választottam, ugyanis a kanál szett nagyon kapós volt, és valami mást kellett volna elszednem, ha hatost dobtam, de miután erre rájöttem már nem dobtam hatost. L Rodrigo viszont volt olyan aranyos, hogy nekem adja az egyik nyereményét a játék végén, mivel megsajnált. :D Kaptam tőle egy doboz mikulásos gyufát, ami igazából tök jól jön a gyertyagyújtáshoz, úgyhogy köszönöm!

Pakkeleg második kör után így álltam. A lakrits-os kekszet nem sajnáltam, főleg miután megkóstoltam. Egyébként szörnyű, hogy ezek a skandinávok tényleg bármibe beleteszik ezt a cuccot. Van ilyen tea, sőt még sajt is:

Múltkor a Bilkában találtam rá. Valamiért a telefonos képeimet hiába fogatom be irányba, blogspot mindig visszafordítja eredetibe. :(

Ha már a Bilkánál tartunk:

Kár, hogy én ezeket nem használom. Inkább a Túró Rudit hoznák be...

Csütörtökön tök jó napom volt. Szereztem új zárat a biciklimhez, egy kellemeset beszélgettem az egyik felsőbb éves dán sráccal, megdicsérte a tanár a Project Management prezentációnkat, jó híreket kaptam szakmai gyakorlat ügyben, és még az esti pakkelegen is nyertem 3 ajándékot. 

Életemben először adtam elő előadóban, mondjuk nem volt olyan nagy ’Was ist das’ a dolog, egy fejezetet kellett prezentálnunk a könyvből előre megadott szempontok alapján. Nagyon jó csoportba kerültem (a tanár osztott be minket véletlenszerűen), az igaz, hogy 5 főből 3-an vettünk csak részt, de a két társammal nagyon jól működtünk, úgy gondolom. A tanár elég házsártos amúgy, frankón megmondja a tutit, ha valami nem tetszik neki, elég szigorú, szóval eléggé meg voltam lepődve, amikor a prezentáció közben folyamatosan mosolygott és bólogatott, majd a végén azt mondta, hogy ez egy jó prezentáció volt. Velünk ellentétben sok csoport kapta meg, hogy ez bizony szar volt. :D

Óra után Husetbe mentünk egy karácsonyi összejövetelre, amelyet a Studiebyen diákszervezett rendezett. Mindenkinek kellett vinnie egy 5-20 korona értékű ajándékot, és ismét pakkeleget játszottunk. Ezúttal sikerült szert tennem egy világító hóemberre, egy csomag cukorkára, amely együtt járt egy szett mágneses könyvjelzővel, és egy gyertyatartóra, amelyet végül odaadtam Stephanienak, mert ő nem nyert ezúttal semmit. *milyenrendesvagyok* Ezt követően ismét kaptunk fánkot és puncsot. Ettünk meg ittunk, majd jött a karácsonyi dekoráció készítés. Mi nagyon belemerültünk a csillaghajtogatásba, ami kellően bonyolult volt ahhoz, hogy 3-szor kelljen újrakezdenem, de kitartó voltam, és valahogy sikerült összehoznom 2 csillagot is. Egyébként szépek, bárcsak emlékeznék, hogyan kellett őket hajtogatni… :D Volt amúgy hozzá leírás képekkel, de az alapján szerintem még golyót sem tudtam volna hajtogatni, nemhogy csillagot, így az egyik szervező segítségére szorultunk. Kristiina csillaga miatt a csapatunk nyert egy csomag csoki/karamelt, amelyet szétosztottunk, és mindenki hazaindult, mert fáradtak voltunk.

Fánk, karácsonyi puncs, cukorkák, lánykák.

Megy a tanakodás. Mégis hogy kell ezt csinálni?

Az első csillagom.

Csipet-csapat. 

Ma délután a kevésbé várt Project Management szimuláció második fele következett. Arról van szó, hogy 2 hete pénteken egy szimulációs programmal kezdtünk el dolgozni, amelyben egy 12 hétig zajló projectet kell, mint project menedzser levezetni. Ez annyit tesz, hogy a project tagok között ki kell osztani a project feladatokat, ki, min dolgozzon. A különböző feladatokhoz különböző készségekre van szükség, és nyilván a különböző dolgozók, különböző készségekkel rendelkeznek. Ezeket kell a lehető legoptimálisabb módon allokálni. Kontrollálni kell a költségeket, a határidőket, a minőséget, a tagok motivációját fent kell tartani, és kockázatanalízist kell csinálni. A szimuláció 3 időszakból áll (4-4 hét egy időszak), ezek között pedig tervezési szakaszok vannak. Amikor a szimuláció fut, akkor telefonokat kell fogadni, amelyen panaszok jönnek, vagy például a főnök hív, e-mailek érkeznek, jön a titkárnő valamilyen problémával, amiről dönteni kell. Ilyesmik. Először nem tetszett a dolog, mert tök gyors volt az egész, és azt sem tudtuk, hova kapjuk a fejünk, mindenkinek volt valami panasza, mi meg nem tudtuk, hogy kezeljük őket. Aztán mára a második időszakra már belejöttünk, és el is kezdtem élvezni, végre megéreztük a program működését, és jó döntéseket hoztunk. A végére sajnos valami miatt az eredményeink megint elkezdtek romlani, de akkor már sok mindent nem tudtunk vele csinálni. Összességében nem volt rossz, bár nem tudom, mit tudok ebből hasznosítani a vizsgán vagy akár a való életben. Mindenesetre egy tapasztalatnak jó volt, felfigyeltem néhány addig kevésbé nyilvánvaló skillemre. :P Akit egyébként érdekel a dolog itt kipróbálhatja a demo verziót: http://www.sts.ch/smt/

Húhh, ismét sikerült jó sokat írnom, mint a régi szép időkben! :P Remélem, azért van erőtök és kedvetek végigolvasni!

És már csak 7 nap a felszállásig, ahogy a Ryanair ma e-mailben emlékeztetett, azaz jövő pénteken már repülök is haza! És amikor végre együtt töltünk egy tökéletes napot a Brigittával, akkor nem megyünk a CET-be, mert állítólag K@ki. (Bár ő sem volt még ott soha, amit egyébként nem értek, hogy lehet, hát oda jársz a CET mellé iskolába!!!!)

Puszi az otthoniaknak, üzenem, hogy sütivel várjatok! :P

Brace yourselves, winter is here!

Hi all!

As my computer broke down (I can´t access my windows account) I have to use a computer at school to write a post, but as these computers have Danish keyboards, I decided to write in English, as I don´t have the letters for writing in Hungarian. My super luck stroke again... I´m not even surprised but really mad, and I hope that I will be able to access my data and files, as I have some important stuff on my laptop. I tried to follow google’s instructions to fix it, but it wasn´t doing what it was supposed to according to google, so I gave up. Then today I brought it to the IT guys at school, and they wanted to run a CD on it, but of course my precious doesn´t run CDs anymore either. So I´m either left without a laptop for almost two weeks until I finally go home and hopefully get someone to fix it, or tomorrow the IT guys will figure out something else.

But at least Marta will be glad to read an English post again! :P

So last week we had our module 1 Danish exam. We needed to prepare 2 projects to talk about, one about ourselves and our family (Mig og min familie) and one about a general day (En almindelig dag). Then we had 2 books which we had to read and give a summary about (Gammelt venskab- An old friendship, Susanne er syg-Susanne is sick). Finally we read 2 articles about the storm on the 28^th of October and some pictures, and we had to summarize that one as well. Me, Stephanie and Leonie studied together on Thuesday and practiced our presentations. And the same thing before the exam on Wednesday. Thus we felt pretty confident with our knowledge, except maybe with the article. So me and Steph went in together to the examination, and we pulled a topic. We both pulled “En almindelig dag”= A usual day, and then we told it to the examiner who then asked some questions. We answered the questions, then we received a picture about which we had to ask approximately 10 questions and the examiner answered them. She doesn´t just answer them, she made up a whole story about it. So it was pretty hard to ask new things because she already answered everything without even asking it… :/ Anyways, we passed. So we were happy, and now we can go on with module 2 in January!

After the exam on Wednesday we drank mulled wine at Stephanies´with Kristiina and Leonie. Then we went to the weekly movie night at school which is not an official thing, just some fellow students came up with the idea to watch movies together in one of the audiences with the help of the projector. So we went there and watched a movie I don´t remember the title of. :D There are some security guys wandering around campus at night checking people if they have a student card or not. (As you can only access the premises with a student card) So one of them came into the room, but I guess he has met the movie watching group previously, so he just left without saying anything. :D

Then on Thursday and Friday I didn´t leave my room as a huge storm came again. Our classes were cancelled so I didn´t have anything to do. I read some articles but otherwise I just relaxed, watched series and stuff and checked sometimes what´s happening outside. Between 1 and 2 in the afternoon on Thursday the sky went totally black, and a fucking huge hailstorm with lightning and thunders came. I was like: Dafaq? Thunderstorm in December? Fucking scary. But it was not that long. And between 4 and 6 the wind was the strongest, around 100km/hour. Freeking loud at my place, but luckily nothing happened around me.

On Saturday I finally allowed myself to go out, and there was snow everywhere. On one hand I was happy for the first snow, but then I realized cycling in icy snow is not that much fun. Almost fell a couple of times, but managed to arrive to my destination safely. After a skating session I went home around 12:30, the sun was shining, and the snow looked awesome, so I decided to go in to the park to take some pictures:

Then around 13 I left the park to go home, just to realize that the sky is freeking black again. I felt like I better hurry otherwise I´m screwed but the snowstorm cached me just 1 minute later. It looked like this:

But when I finally managed to arrive back home, the sun was shining again. Typical! But actually I kinda enjoyed cycling in the snow, except that I didn´t see that much as the snow was falling in my eyes. I guess ski glasses would be a good idea to use during a snowstorm. By the way, today the temperature is back to 9 degrees again, so I guess no snow for a while…

When I arrived home I realized my laptop is useless so I became mad, then I had a headache and tried to sleep but I couldn´t. All in all, it wasn´t the best day... But at night we went to a party at the St. George kollegiet. (Finally, after missing the previous 2) But of course it was kinda lame, not that many people, not the best music. But we were drunk enough as we managed to drink a couple of bottles of alcohol. So we played a card game in one of the kitchens, which was so much fun. I don´t know the name of the game, but it was about fruits on cards, and you had to ring a bell once you saw 5 of the same type of fruit on the table while everyone put down one card after each other. I ruled the game, and I loved it! :D Then I spent the night at Stephanies´, as she offered me to sleep there as it is like 50m far from St George and she was in Germany during that time. So I didn´t have to cycle home 4km. On Sunday nothing happened, everyone was just relaxing and trying to get ready for this week, which will be quite busy, and sooner or later I´m going to write a post about it!

So stay tuned! ;)

Fotónapló

Mostanában eléggé borús hangulatban vagyok, legszívesebben ki sem mozdulnék itthonról, de persze az otthon üléstől csak még depressziósabb leszek. Lehet, hogy a szürke időjárástól, vagy a kevés napsütéstől és sok sötétségtől van vagy, mert honvágyam van vagy, mert sok minden frusztrál. Valószínűleg ezek így együtt. Emiatt blogot sincs kedvem írni. Múlt héten is többször elhatároztam, hogy megírom azt az ígért angol nyelvű bejegyzést, de aztán az estéimet inkább sorozatnézéssel töltöttem.

De azért mégiscsak történtek dolgok, amiket meg szeretnék osztani, és ezúttal még képeim is vannak!

Még másfél hete történt, hogy a Sport2Go keretein belül eljutottam Pole Fitnessre, azaz rúdtánc órára. Nem ez volt az első, hogy rúdra pattantam, már Budapesten is kipróbáltam és akkor is nagyon tetszett. Mindamellett, hogy nagyon nőcis sport (bizony kő kemény sport!), nagyon jól megmozgatja az izmokat és még akrobatikus mozdulatokat és hajlékonyságot is igényel. És már a könnyebb alapmozdulatok is egész látványosak így hamar sikerélményt lehet szerezni. Az én sikerélményem az óráról, az volt, amikor megcsináltam ezt:

Amikor az instruktor mutatta, hogy mire készülünk, lehetetlennek tartottam, hogy én ezt meg tudjam csinálni, de aztán kiderült, hogy nem is olyan nehéz! :)

Most ugrok kicsit az időben múlt csütörtökre, ugyanis a két esemény között nem sok minden történt, depiztem, azon kívül a szokásos suli, edzés, tanulás, alvás kombót nyomtam.

Csütörtökön szintén a Sport2Go keretében (király ez a dolog mondtam már? :P) ellátogattam az esbjergi Spa és Wellnessbe. Mivel ott nem tudtam képeket készíteni, de szeretném, ha látnátok, mennyire király helyen jártam, ezért itt egy link, ahol találtok róla képeket: http://www.esbjergwellness.dk/Files/Billeder/2011/Wellness/Galleri/index.html Szóval itt töltöttem el olyan 3-4 órát, különféle szaunákban, pezsgőfürdőben, gőzfürdőben és a többi. Volt szerencsém részt venni egy sauna gus-on, amely során a finn szaunában a szaunamester jeget és különböző olajokat tesz a kályhára, amelyek párolgása vagy inkább gőzölgése során magas hő és remek illat keletkezik. Vagyis először. Aztán másodszor már a hő kellemetlen és a szag is kezd erős lenni, és ezt követte még két kör, kb. 20 percig voltunk bent, de én szenvedtem rendesen. :D De elvileg nagyon jó tisztító és frissítő hatású, úgyhogy kibírtam a cél érdekében.

Szombaton Stephanie-val shopping kúrát tartottunk, ő is depis volt, mert nem kapta meg a gyakornoki melót, amire jelentkezett, plusz Lisának szülinapja volt, és szerettünk volna venni neki valami szépet. Kapott is egy csodás sálat, és vásárlás közben még néhány képet is készítettem a helyi Adventi hangulatról:

 Na jó, igazából ezt a képet még korábban lőttem, ugyanis szombaton már megnyitott a koripálya és a vásár a fő téren. Meg amint látjátok van karácsonyfa is. Szóval egész kis aranyos.

 

Ezt az egyik boltban fotóztam. Úgy tűnik Dániában eléggé népszerű, és amúgy szerintem zseniális, mert egyszerű, mégis vicces és megvan benne a karácsonyi hangulat. Még ha csak egy orrból, szakállból és sapkából is áll...

 

Itt a mikulás nem szánnal jár, hanem kisvonattal. És nem ajándékokat szállít, hanem embereket. Vicces volt, mert amikor megláttam, mindenképp le akartam fotózni, de mivel folyamatosan haladt előre futnom kellett mellette, hogy elé tudjak kerülni és egy rendes szögben lefotózni, amikor ez kétszer nem sikerült, akkor megállt a mikulás, hogy megcsinálhassam a képet. :D

Találtunk egy nagyon cuki boltot, ahol főzéshez, sütéshez meg teázáshoz/kávézáshoz lehet kellékeket és hozzávalókat venni. Meg is kérik mindennek az árát, de látszik, hogy minőségi dolgokról van szó. Muszáj volt lőnöm néhány képet.

Este megünnepeltük Lisa szülinapját egy nagy zabálással. De tényleg az volt! Mi zöldségeket és gyümölcsöket vittünk, meg sajtot, Lisa meg kipakolt elénk mindent, amit otthon talált, lazacot, magos zsemlét, túrót… Szóval alig fértünk el. És csak ettünk és ettünk, amíg minden el nem fogyott. Meg beszélgetünk, olyan lányosan. Nagyon jó volt.

Így kezdődött:

 

 Ilyen lett:

Másnap az volt a terv, hogy elmegyünk a karácsonyi vásárba. Amiből itt van több is, például a fő téren egy kb. 6 bodegából álló „vásár”. De mi a másikba készültünk, ami a Halászati Múzeumban volt. Érdekes hely egy karácsonyi vásárnak. És még belépőt is kellett fizetnünk, 50 koronát… Hát nem voltunk elragadtatva. De aztán kiderült, hogy magát a múzeumot is meg lehet nézni ezért az árért, és hamarosan kezdődik a fókák etetése, ezért bementünk. Hát a vásár rész nem volt valami nagy szám. Kézműves dolgok, de azok közül is a gagyibb/praktikátlan darabok. Igazából a fókaetetés is elég uncsi volt , főleg ha az ember a budapesti állatkerti fókashow-hoz hasonlítja. A fókák legnagyobb trükkje az integetés volt. Ok, cuki, tényleg, de nem nagy szám.

Néhány kép tehát onnan:

 Csajok: Leonie, Lisa, Jessica, Kristiina, én 

Szegények, nem a legszebbek....

A vásár/múzeum után átmentünk Kristiinához, ahol az volt a terv, hogy kakaózunk mályvacukorral, de közben megéheztünk, így végül a kakaózás mellett meg is vacsoráztunk, vettünk csirkét, és Kristiina zseniálisan megfűszerezte, majd megsütöttük. Végül a délutáni program estébe nyúlt, ismét lányos beszélgetés következett, és egy kellemes este. Utána mindenki egyet értett, hogy ilyen hétvégét gyakrabban kellene csinálnunk. 

 Ez a mályvacukros kakaó dolog azt kell, hogy mondjam olyan, mint egy falat mennyország! Eszméletlen finom! Édesszájúaknak kihagyhatatlan!

És igaz, hogy már elmúlt november, de korábban nem sikerült képeket csinálnom róla. Szóval Esbjergben így néztek ki a buszok Movemberben:

 

 Különféle stílusú bajszokat „növesztettek” az alkalomra. Jó ötlet a figyelemfelhívásra.

Mindenkinek jó karácsonyi készülődést!