Julefrokost og pakkeleg

Először is szeretnék elnézést kérni azon olvasóimtól, akik nem beszélnek angolul a legutóbbi bejegyzésemért, amely csak angol nyelven született meg. Ennek oka az volt, hogy nem a saját gépemről írtam, és a dán billentyűzettel nehéz lett volna a magyar karaktereket használni. Tudom, hogy át lehetne állítani a billentyűzetet, de nem akartam ilyen számomra bonyolult számítástechnikai műveletekbe belemenni. Főleg mivel a héten egyszer már IT szakértővé kellett válnom a laptopom újra használhatóvá tétele érdekében.

Na de sikerült életet lehelnem az én kicsikémbe, úgyhogy visszatértek az ’á’-k, ’ó’-k meg ’ű’-k, így ma ismét anyanyelvemen szólok hozzátok. Már amennyire még beszélem a nyelvet, mert sokszor akadnak gondok vele. Dáviddal és Danával való beszélgetéseim sokszor néznek ki úgy, hogy inkább visszaváltok angolra mert éppen nem tudom kifejezni magam magyarul. Ellenben amikor a lányokkal beszélek angolul, akkor meg valahogy az angol felejtődik el. Mindegy, már kezdik megszokni, hogy néha a legalapvetőbb dolgokra nem emlékszem.

Szóval egy elég mozgalmas hét áll mögöttünk. Vagyis még nincs vége, de a ma estém kivételesen szabad. Kedden délután hivatalosak voltunk a városházára, ahol a 2013-as évben Esbjergbe betelepedetteket fogadták egy kis előadással Esbjerg történelméről, amely nem tovább, mint az 1860-as évekig nyúlik vissza, illetve megvendégeltek bennünket ’æbleskiver’-rel, amelyet a meghívóban doughnut hole-nak (fánk lyuk) fordítottak le nekünk. Na erre kíváncsiak voltunk nagyon! Mondtam a lányoknak, hogy ahol fánk lyuk van, ott fánknak is kell lennie a lyuk körül. Szóval elmentünk, az ingyen kaja és a karácsonyi puncs kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt. Nos a köszöntő és az Esbjerg történelméről szóló előadás nem volt különösképpen izgalmas. Az előadó random képeket mutogatott és mesélt róluk, félig angolul félig dánul. Én már egy idő után azt sem tudtam követni milyen nyelven is beszél. Az esemény második felében két csoportra osztottak minket, a fele ment túrára a városházán a másik fele evett és ivott. Mi Kristiinával az utóbbi csoportban voltunk, míg Stephanie és Lisa az előbbiben. Úgyhogy mi ettünk, ittunk, a németek meg körbejárták az épületet. Amikor visszaértek mi következtünk volna, de mivel a lányok azt mondták, nem volt túl érdekfeszítő a dolog, inkább maradtunk puncsozni. Nem volt nehéz minket meggyőzni, nagyon király volt a puncs. Ja és persze a fánk. Na szóval valójában fánkot kaptunk tenyérnyi golyók formájában lekvárral és porcukorral. Nekem összességében túl édes volt, így 3 után abba is hagytam. Azt, hogy honnan jött nekik a ’fánk lyuk’ fordítás, nem tudom, én arra jutottam, hogy a golyók, amiket ettünk az a fánkok közepéből lett kivágva, és valaki megkapta a rendes lyukas fánkokat. :D Ja és a dán szó első része almát jelent, ezért néhányan érdeklődtek, hogy akkor ebben van-e alma, vagy hogy is van ez, de hát persze, hogy nincs, szóval a dán szó is elég megtévesztő. Na de mindegy.

Ezt követően meginvitáltam magamhoz a lányokat egy kis karácsonyi hangulatú csajos estére. Hazafelé beugrottunk pizzáért a Lidlbe, ugyanis a sok fánk után megéheztünk. :D Vettünk 2 sonkás pizzát, amit itthon felturbóztunk egy kis ananásszal és extra sajttal. Kristiina hozott répatortát, készítettünk narancs- mandarin- pomelo salátát, ittunk forralt bort, teát, kakaót. Kaptam a lányoktól egy bögrét ajándékba, amin a Mumin mesefigura található. Nekem fogalmam sem volt erről a rajzfilmről egészen idén nyárig, amikor is Svédországban lépten-nyomon belefutottunk, majd a MAX-ben a sajtburger menüm mellé kaptam egy Muminos poharat. A pohár sorsáról írtam már korábban, sikerült 2 hónapja összetörnöm, és most kaptam a lányoktól egy bögrét vele, hogy ez már egyszerre emlékeztessen Dániára és Svédországra. Milyen kis cukik. Én a lányoknak készítettem egy- egy karácsonyi gyertyatartót. Úgy tűnt, tetszett nekik. J

Szerdán végleg búcsút intettem a biciklizáramnak, amelyet negyedórányi szenvedés után sem sikerült kinyitnom, majd végül Dávid közbejárására volt szükség, hogy megszabaduljon a biciklim a zár fogságától, szóval utána úgy döntöttem, hogy veszek egy másikat. Este a dán csoportunkkal karácsonyi vacsorázni voltunk. A dán nyelviskola ugyanis ha levizsgázol egy modulból, akkor megjutalmaz például egy kirándulással egy másik városba, vagy egy vacsorával, igazából a csoport döntheti el mit akar a pénzzel kezdeni. Mi úgy döntöttünk, hogy egy menő étterembe szeretnénk karácsonyi vacsorázni. És milyen jó döntés volt! Jól bekajáltunk, volt aperitif, előétel, főétel büfé, desszert, sör, üdítő.

Kis csoportunk a Restaurant Parkenben vacsi előtt.

Teríték az első sörömmel. 

Előétel egyik fele. Ez a hal a kép jobb oldalán isteni finom volt, első ránézésre nem gondoltam volna. Egyébként valamilyen édes cuccal volt leöntve, szóval meglepő volt, hogy édes halat ettünk, de az ízvilága összességében nagyon bejött. Kár, hogy fogalmam sincs, hogy mi az amit ettem, azon kívül, hogy valami halat. Ha valaki tud bármi infót mondani, azt szívesen fogadom! :)

Stephanieval örülünk a terülj-terülj asztalkámnak.

Főétel. Büfévacsora volt, és én ezeket választottam. Lazac, rántotthal, husi, egy szósz, két szósz, kenyér. Köret nem volt, mondjuk az azért hiányzott.

Desszert

Vacsora után a tanárnő meglepetéseként ’pakkeleg’-et játszottunk. Ez a dánok tradicionális karácsonyi ajándékozós játéka. Alapvetően olyasmi, mint a névhúzogatós ajándékozás nálunk, csak sokkal izgalmasabb, mondhatnám úgy is, hogy egészen stresszes. Sőt gonosz játék! Szóval tanárnő hozott kb. 10-15 csomagot, amiben mindenféle ajándékok voltak, de mivel be voltak csomagolva, senki nem tudhatta, miben mi van. Az első körben szétosztásra kerülnek az ajándékok, mégpedig úgy, hogy körbe megyünk, mindenki dob dobókockával és aki 6-ost dob, az elvehet egy csomagot. Ez addig megy, amíg az összes ajándék gazdára nem lel. Az első kör végén még senki nem örülhet, ugyanis azt még 2 másik kör követi. Természetesen az első kör végére én 0 db ajándékkal álltam. A második körben, ha hatost dobtál, akkor elvehettél valakitől egy ajándékot. Mi ezt még tovább turbóztuk azzal, hogy ha 1-est dobott valaki, akkor balra, ha kettest, akkor jobbra kell továbbadnia egy ajándékot. Ebben a körben sikerült végre 6-osokat dobnom, és a kör végére 3 csomaggal rendelkeztem. Mondjuk a második kör is elég peches volt, ugyanis Stephanie ült a bal oldalamon, és amikor volt ajándéka, akkor mindig 1-eseket dobott, és továbbadta a csomagját a bal oldalán ülőnek, míg amikor nem volt egy csomagja sem, akkor dobott mindig kettest, amivel én kaphattam volna tőle valamit… Jött a harmadik kör. Előtte kicsomagoltuk az ajándékokat. Nálam egy szett színes kanál volt, egy csomag lakrits-os keksz (pfejj) és egy kézkrém. Szerintem mondanom sem kell, hogy a játék végére én voltam az egyetlen, aki teljesen ajándék nélkül maradt, pedig a kanál szettet sikerült kétszer is visszanyernem. Közben rájöttem, hogy rossz taktikát választottam, ugyanis a kanál szett nagyon kapós volt, és valami mást kellett volna elszednem, ha hatost dobtam, de miután erre rájöttem már nem dobtam hatost. L Rodrigo viszont volt olyan aranyos, hogy nekem adja az egyik nyereményét a játék végén, mivel megsajnált. :D Kaptam tőle egy doboz mikulásos gyufát, ami igazából tök jól jön a gyertyagyújtáshoz, úgyhogy köszönöm!

Pakkeleg második kör után így álltam. A lakrits-os kekszet nem sajnáltam, főleg miután megkóstoltam. Egyébként szörnyű, hogy ezek a skandinávok tényleg bármibe beleteszik ezt a cuccot. Van ilyen tea, sőt még sajt is:

Múltkor a Bilkában találtam rá. Valamiért a telefonos képeimet hiába fogatom be irányba, blogspot mindig visszafordítja eredetibe. :(

Ha már a Bilkánál tartunk:

Kár, hogy én ezeket nem használom. Inkább a Túró Rudit hoznák be...

Csütörtökön tök jó napom volt. Szereztem új zárat a biciklimhez, egy kellemeset beszélgettem az egyik felsőbb éves dán sráccal, megdicsérte a tanár a Project Management prezentációnkat, jó híreket kaptam szakmai gyakorlat ügyben, és még az esti pakkelegen is nyertem 3 ajándékot. 

Életemben először adtam elő előadóban, mondjuk nem volt olyan nagy ’Was ist das’ a dolog, egy fejezetet kellett prezentálnunk a könyvből előre megadott szempontok alapján. Nagyon jó csoportba kerültem (a tanár osztott be minket véletlenszerűen), az igaz, hogy 5 főből 3-an vettünk csak részt, de a két társammal nagyon jól működtünk, úgy gondolom. A tanár elég házsártos amúgy, frankón megmondja a tutit, ha valami nem tetszik neki, elég szigorú, szóval eléggé meg voltam lepődve, amikor a prezentáció közben folyamatosan mosolygott és bólogatott, majd a végén azt mondta, hogy ez egy jó prezentáció volt. Velünk ellentétben sok csoport kapta meg, hogy ez bizony szar volt. :D

Óra után Husetbe mentünk egy karácsonyi összejövetelre, amelyet a Studiebyen diákszervezett rendezett. Mindenkinek kellett vinnie egy 5-20 korona értékű ajándékot, és ismét pakkeleget játszottunk. Ezúttal sikerült szert tennem egy világító hóemberre, egy csomag cukorkára, amely együtt járt egy szett mágneses könyvjelzővel, és egy gyertyatartóra, amelyet végül odaadtam Stephanienak, mert ő nem nyert ezúttal semmit. *milyenrendesvagyok* Ezt követően ismét kaptunk fánkot és puncsot. Ettünk meg ittunk, majd jött a karácsonyi dekoráció készítés. Mi nagyon belemerültünk a csillaghajtogatásba, ami kellően bonyolult volt ahhoz, hogy 3-szor kelljen újrakezdenem, de kitartó voltam, és valahogy sikerült összehoznom 2 csillagot is. Egyébként szépek, bárcsak emlékeznék, hogyan kellett őket hajtogatni… :D Volt amúgy hozzá leírás képekkel, de az alapján szerintem még golyót sem tudtam volna hajtogatni, nemhogy csillagot, így az egyik szervező segítségére szorultunk. Kristiina csillaga miatt a csapatunk nyert egy csomag csoki/karamelt, amelyet szétosztottunk, és mindenki hazaindult, mert fáradtak voltunk.

Fánk, karácsonyi puncs, cukorkák, lánykák.

Megy a tanakodás. Mégis hogy kell ezt csinálni?

Az első csillagom.

Csipet-csapat. 

Ma délután a kevésbé várt Project Management szimuláció második fele következett. Arról van szó, hogy 2 hete pénteken egy szimulációs programmal kezdtünk el dolgozni, amelyben egy 12 hétig zajló projectet kell, mint project menedzser levezetni. Ez annyit tesz, hogy a project tagok között ki kell osztani a project feladatokat, ki, min dolgozzon. A különböző feladatokhoz különböző készségekre van szükség, és nyilván a különböző dolgozók, különböző készségekkel rendelkeznek. Ezeket kell a lehető legoptimálisabb módon allokálni. Kontrollálni kell a költségeket, a határidőket, a minőséget, a tagok motivációját fent kell tartani, és kockázatanalízist kell csinálni. A szimuláció 3 időszakból áll (4-4 hét egy időszak), ezek között pedig tervezési szakaszok vannak. Amikor a szimuláció fut, akkor telefonokat kell fogadni, amelyen panaszok jönnek, vagy például a főnök hív, e-mailek érkeznek, jön a titkárnő valamilyen problémával, amiről dönteni kell. Ilyesmik. Először nem tetszett a dolog, mert tök gyors volt az egész, és azt sem tudtuk, hova kapjuk a fejünk, mindenkinek volt valami panasza, mi meg nem tudtuk, hogy kezeljük őket. Aztán mára a második időszakra már belejöttünk, és el is kezdtem élvezni, végre megéreztük a program működését, és jó döntéseket hoztunk. A végére sajnos valami miatt az eredményeink megint elkezdtek romlani, de akkor már sok mindent nem tudtunk vele csinálni. Összességében nem volt rossz, bár nem tudom, mit tudok ebből hasznosítani a vizsgán vagy akár a való életben. Mindenesetre egy tapasztalatnak jó volt, felfigyeltem néhány addig kevésbé nyilvánvaló skillemre. :P Akit egyébként érdekel a dolog itt kipróbálhatja a demo verziót: http://www.sts.ch/smt/

Húhh, ismét sikerült jó sokat írnom, mint a régi szép időkben! :P Remélem, azért van erőtök és kedvetek végigolvasni!

És már csak 7 nap a felszállásig, ahogy a Ryanair ma e-mailben emlékeztetett, azaz jövő pénteken már repülök is haza! És amikor végre együtt töltünk egy tökéletes napot a Brigittával, akkor nem megyünk a CET-be, mert állítólag K@ki. (Bár ő sem volt még ott soha, amit egyébként nem értek, hogy lehet, hát oda jársz a CET mellé iskolába!!!!)

Puszi az otthoniaknak, üzenem, hogy sütivel várjatok! :P