Bele a lecsóba

Mozgalmas 2 napot tudhatunk magunk mögött, és még nincs vége… Legutóbb írtam, hogy szerdán egy barbeque-ra mentünk, ahol megismerkedtünk elég sok nemzetközi diákkal. Voltak dánok is, de ők nem vegyültek velünk. :D Találkoztunk 2 csoporttárssunkkal, Kristinával Észtországból illetve Stephanie-val Németországból. Azóta a lányokkal és Dáviddal, mint 4 muskétás mindenhova együtt megyünk.  Ezen kívül megismerkedtünk német Erasmusosokkal, meg amerikaiakkal, vagyis az egyik srác alapvetően dán nemzetiségű, de kint élt 20 évig. Találkoztunk még 2 francia sráccal is akik Sport és eseménymenedzsmentet tanulnak, de csak 1 évig lesznek itt Erasmussal. Ezen kívül megismerkedtünk egy harmadik magyarral is, Danával, aki tengerbiológiát vagy valami ilyesmit tanul. Egyébként a legtöbben azon a mesterképzésen vannak.

Szóval először a suli mellett, a Beach Barnál egy füves területen üldögéltünk kisebb körökben, ettünk, söröztünk, beszélgettünk. Aztán egy idő után átmentünk a városközpontba, egy ír kocsmába, ahol gyakorlatilag folytattuk ugyanezt. Néhányan eddigre már nagyon jól voltak. :D A pubban volt egy kolomp, amit Dávid a fejével véletlenül majdnem megszólaltatott, aztán rászóltak, hogy vigyázzon, mert ha megkongatja, akkor mindenkinek kell fizetnie egy sört. Később az este során egy srácot rávettek, hogy kongassa meg, de nem tudta miért, így végül nem kellett sört vennie. Aztán jött Emil, az egyik dán diáksegítő, őrült figura, mindig mosolyog, sör van a kezében, és valami hülyeséget csinál. Ő a társaság lelke. Szóval Emil megszólaltatta a kolompot és tényleg vett mindenkinek sört (vagyis állítólag voltak kuponjai, de végül is ez a mi szempontunkból mindegy: ingyen sör!). Persze én élelmes magyar módjára kettőt is szereztem. :D

Stephanieval (balra) és Kristinával (középen) a bárban

Végül olyan 2 körül sikerült hazajutni, mondjuk ahhoz képest, hogy 5-kor kezdtünk, nem is rossz. Másnap reggel alig bírtunk felkelni, de hát muszáj volt menni az introduction day-re, amit az összes nemzetközi diáknak szerveztek. 5 óra unalom, leginkább. Nem is voltunk a toppon, de vicces volt látni az arcokat az előző estéről, érdekes módon akik a legtöbbet ittak, azok néztek ki a legjobban. :D

Az elején üdvözölt minket valami fontos ember az egyetemről, beszélt a dán életstílusról, meg rögtön leszidott minket, hogy itt nem szokás késni. A kedvenc mondatunk ez volt tőle: You will see how strange a creature a Dane is. (Majd meglátjátok milyen furcsa szerzetek ezek a dánok.) Hát igen, már láttunk belőle valamennyit… Szóval ekkor kaptuk meg a diákigazolványunkat, a különböző egyetemi rendszerhez való hozzáférésünket, körbevezettek az egyetemen, megmutatták mi hol van, mit hogy kell használni. Szokásos dolgok… Be is kellett mutatkozni egy kicsit mindenkinek, elmondani mit tanul stb. Már korábban tanakodtunk azon, hogy hol lehet a többi csoporttársunk, és hát ekkor találtunk még 1-et, egy lány ha jól emlékszem Lettországból. Furcsálltuk, hogy csak ennyien vagyunk, úgyhogy megkérdeztük hol vannak a többiek? Kiderült, hogy 5-en vagyunk nemzetköziek, és van még kb. 10 dán. Hát az nem sok. Korábbi években többen voltak, olyan 30 körül, de állítólag idén olyan szigorúak voltak a felvételi feltételek, hogy csak ennyit tudtak felvenni. :D Ma volt a Sport és Eseménymenedzsmenteseknek, meg a Marketing és Innováció szakosoknak eligazítás, de ott is csak 2 dán jelent meg, és a másik szakkal és a 2 szakfelelőssel is összesen 20-an voltunk, de mindegy. :D Talán az első tanítási napon feltűnnek a többiek is. Amúgy a bemutatkozáskor derült ki, hogy milyen sokféle nemzetiség van az egyetemen. Persze a legtöbb német, meg sok az amerikai is, de van Costa Ricai meg nepáli is köztünk. Egyébként megkaptuk tegnap a lakásszerződéseinket is, vagyis már aki, mert természetesen én nem, és nem is tudják hol van, meg kell kérdezniük a „központtól”! Zsír, ingyenes szállás! :D

Tegnap egyébként ismét grillparty volt, ezúttal a Husetben, amely szintén az egyik diák törzshely. Azt mondták bármit lehet ott csinálni gyakorlatilag, tanulni, csoportmunkán dolgozni (és akkor adnak ingyen kávét), aztán ha van valami eseményötletünk, ott megcsinálhatjuk, ilyesmi. Meg lehet önkénteskedni is náluk. Amikor megérkeztünk, Emil már sörrel várt minket. Ők addigra egy másik sráccal már 3 órája ott ültek a parkban és söröztek, csak a szokásos...

 Huset i Esbjerg

Bent aztán ettünk, ittunk, ismerkedtünk. Emil kitalálta, hogy limbózzunk, és aki átmegy a léc alatt kap egy felest. Én kétszer mentem, úgy éreztem elég is, mert licorice ízű volt a cucc amit adtak, kb. mint egy rossz köptető, de aztán az egyik lány egy tálcányi felessel odajött az asztalunkhoz, hogy vegyünk, úgyhogy muszáj volt még inni. Később csocsóztunk is, aztán átmentünk egy diszkóba, ahol Emil ismét kuponokat adott, amivel ihattunk valamit ingyen. Szóval szerencsére költenem eddig még nem nagyon kellett. :D Táncoltunk egy kicsit, aztán haza.

Ma ismét suli, még egy kis ismerkedés az egyetemmel, semmi érdekes. Este még készülünk a városba, ahol bemutatkoznak a városi sportklubok, úgyhogy keresünk valami nekünk valót, habár már kitaláltuk, hogy alapítunk egy kosárcsapatot, de még nincs kivel játszanunk. Aztán a következő napok sem lesznek unalmasak, van egy csomó programötletünk, és folyamatosan újakat találunk ki, például kávézás Stephanie-nél, aki hozott kávégépet, vagy sörkóstoló. Kb. mintha nem 2 évre, hanem 1 hétre jöttünk volna, mindent ki akarunk próbálni azonnal. Az ideutazást még mindig nem sikerült kipihennem mondjuk, szóval nem tudom meddig fog ez így menni, mielőtt kidőlök. :D

Ces’t La Vie

Messze van Dánia

Egy hosszú és tanulságos út után megérkeztem Esbjergbe. Még mindig fáradtan, de úgy gondolom ideje megírni ezt a blopostot. Próbálom minél rövidebbre fogni, meg képekkel illusztrálni, hogy ne hagyja abba mindenki a második bekezdés után az olvasást. ;)

Először is az indulás előtti napon, szombat délután már korán elkezdtük bepakolni a cuccokat a csomagtartóba, mert utána még fel kellett szerelni a vonóhorogra tehető, kölcsönbe kapott, eléggé használtas kerékpártárolót meg a biciklit, amit korábban még sosem csináltunk, így időben nekiálltunk. Milyen szerencse, ugyanis először a kerékpárszállítót nem tudtuk feltenni, nem tudtuk stabilan rögzíteni, mert nem szorult rá a vonóhorogra. Majd miközben azon gondolkodtunk, mit tudnánk ezzel tenni, apu kitolta a biciklimet a garázsból, aminek le volt eresztve a hátsó kereke, amit előtte 2 nappal fújtunk fel. Első pánikroham, nem lesz biciklim!!! Szombat délután 3 óra, és szerelőhöz kell vinni a kerékpárt. Levettük a kereket, bepattantunk a kocsiba, és kerestünk egy kerékpárszerelőt (szerencsére van egy a környékünkön). Habár elvileg szombaton csak délelőtt dolgozott a bácsi, mi becsöngettünk, és szerencsére ott volt, mint kiderült azért, mert azon a napon kivételesen délelőtt nem dolgozott, hanem délután. Nagyszerű! Szóval kiderült, hogy ereszt a gumim szelepe, amely állítólag 10 000 bicikliből egynél fordul elő, hát természetesen az enyém volt az az egy. A bácsi nagyon rendes volt, megjavította, meg még egyéb ellenőrzéseket is végrehajtott, de fél óra alatt megvoltunk. Utána mentünk apu egyik haverjához felszerelni a kerékpárszállítót, amit végül némi hegesztés és flekszelés után sikerült is megoldani. Délután 6 óra, úgy néz ki indulásra kész vagyunk. Íme: 

Mondjuk laptopom még ekkor nem volt, mert elvitte egyik ismerősünk újratelepíteni, de végül az is megérkezett 8 körül, még azon is kellett néhány beállítást végrehajtani, de aztán tényleg kész voltunk, így korai fekvés, és másnap hajnali 4-kor kelés következett. 

5-kor sikerült is elindulnunk, aztán csak mentünk és mentünk…

ködben még hajnalban

aztán Linztől kb. Halleig esőben

de amikor épp Hannover felé, nyugati irányban haladtunk, akkor napsütésben, meg persze 2 órás dugóban. Na ekkor melegünk volt nem kicsit. :D

Útközben nyilván többször megálltunk, az első ilyen Bécs után történt, ahol ezt láttuk:

 jó éjszakát!

Végül összesen 3 órát álltunk dugóban, így kicsivel 11 előtt sikerült Hamburgba érnünk a szállásra, fáradtan és nyűgösen. Innen másnap 9 és 10 között indultunk tovább a maradék 300km-es távra, és ekkor sikerült végre beülnöm a volán mögé, így az utolsó kb. 200 km-en vezettem én. Dániában nem az autópályán mentünk, mert a gps elvitt a farmok között rövidítő útvonalon, de így legalább láttunk valamit a vidékből, nem csak az autópályát. Anyukám teljesen el volt hűlve, hogy itt még csak most aratnak, és, hogy le vannak maradva 2 hónappal.

Amúgy ellentétben az otthoni időjárással, itt most nagyon jó idő van, 20-25 fok, napsütés. Annyi, hogy fúj a szél, mint állat. De hát ezt tudtuk előre.

Szóval hétfőn délután 2 körül értünk Esbjergbe, ahol megkaptam a kulcsomat a szállásomhoz, ami elég király (de erről majd később), aztán a nap többi részét kb. vásárlással töltöttük, vettünk néhány dolgot a lakásba (mert, hogy gyakorlatilag kaptam egy lakást), meg voltunk az egyetemen, ahol a studentservice rendelt nekem internetet, így lett tegnapra netem is. Meg lementünk anyuval a tengerpartra, meglátogattuk a nagy fehér szobrokat (http://en.wikipedia.org/wiki/Men_at_Sea), aztán rendezkedtünk a szobámban. 

anyuval a tengerparton

 

az emberekkel

Amúgy az egyetem egy aránylag kis utcában van, amin a University of Southern Denmarkon kívül még 2 másik egyetem is található, és vicces, hogy eléggé kicsi az itteni campus , és egy zászlón kívül nincs is kiírva, hogy mi az, így első alkalommal simán elmentem mellette. :D Ez itt az egyik egyetemi épület előtt készült: 

Tegnap reggel a szülők elindultak haza, mi meg Dáviddal elkezdtük felfedezni a várost. Alattomos hely ez, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem sík. Sőt folyamatosan fel-le kel tekerni, ami elképesztően fárasztó, főleg így edzetlenül. Természetesen a kerékpárváltómat nem tudom rendesen kezelni és beállítani, (hiszen otthon Szombathelyen be volt állítva valahogy, és sosem kellett váltanom, mert az sík. :D ) hogy amikor felfelé tekerek könnyebb legyen, így érdekes hangokat ad ki olykor, de majd ebbe is belejövök, és talán egy idő után már nem hagynak le a 100 kilós emberek. :D Amúgy rengeteget mentünk, be az egyetemre, aztán vissza hozzám, ami kb. Esbjerg legmagasabb pontján lehet, mert végig szinte felfelé kell jönni. :D Így odafelé 10 perc, visszafelé kicsit több a lakástól a suli. Jártunk a tengerparton is, ami kb. fél óra tőlem, legalábbis visszafelé, dombra fel. Eléggé külvárosi részen lakom, de legalább csendes és nyugodt a környék. Aztán persze ellátogattunk kedvenc boltunkba, a Tigerbe (http://www.tiger.dk/), de nem vettem semmit, most annyira nem tetszett a felhozatal. :P

Ma pihenős napot tartunk, aztán majd 5-kor megyünk az egyetemhez, ahol összegyetemi barbeque party lesz minden diáknak, aki most kezdi itt a sulit. Kíváncsian várom.

Végül egy kis újdonság a blogon, most hogy már kint vagyok, és nyilvánossá teszem, jobboldalt a blogarchívum alatt feliratkozhattok a rendszeres olvasók közé, így ha van új poszt, kaphattok róla értesítést! ;)

Hakuna matata!

Már csak 3-at alszunk

…és útnak indul a Kiss család Dániába. Ebbe a gondolatba már bele is betegedtünk, a mai napon apunak is meg nekem is migrénes rohamunk vagy mink volt, egyikünk jobban szenvedett, mint a másik. Így nem sok minden kerül elintézésre, némi holmit beraktam az egyik bőrödbe, de hamar meguntam. Így még maradtak dolgok az utolsó pillanatra, például igazolvány képet csináltatni, amelyre majd a tartózkodási engedély intézéséhez és egyéb hivatalos ügyek miatt lesz szükség. Az utóbbi 4 évben mindenhol az érettségi tablófotómat használtam, és úgy döntöttem az most már elég régi, meg ki is fogytam belőlük. Bár állítólag semmit sem változtam, szóval akár használhatnám a továbbiakban is. :D Mondjuk a dán diákigazolvány igényléskor azt töltöttem fel, szóval még egy ideig forgalomban lesz.

Szóval vasárnap, azaz augusztus 25-én, hajnali 5 órakor fogunk útnak indulni Szombathelyről, én és a szüleim, meg minden ami csak befér az autóba. A következő útvonalon fogunk haladni: 

Összesen kicsivel több, mint 1500 km innen Esbjerg. Ennyit autóval még sosem utaztam, kíváncsi vagyok milyen lesz. Meg arra is, hogy milyen a német autópályán vezetni, úgyhogy apu hiába akarja, hogy minél kevesebbet vezessek (amúgy nem értem miért, mindig mondja, hogy milyen jól vezetek…), Németországban tuti, hogy átülök a volánhoz, amúgy is uncsi mindig csak navigátorkodni, főleg az autópályán, hiszen ott mégis mit navigáljak? :D

Tehát hajnalban indulunk, olyan 7 körül érünk a St. pölteni autópályapihenőbe, ahol csatlakozik hozzánk Dávid és az anyukája, akik Páty felől érkeznek ugyanoda, és innen közösen folytatjuk. (vagy nem, mert lehet ők mégsem így jönnek, mindenesetre mi igen) Remélhetőleg nem lesz semmi gubanc útközben, és néhány pisi és kajaszünettel eljutunk Hamburgba, ahol megszállunk vasárnap éjjel egy hostelben. Eredetileg egy autópálya melletti motelben szerettünk volna, de jóval magasabbak az ottani árak, mint a városban (érdekes…), így maradtunk egy külvárosi, csendes helyen lévő hostelnél. Sajnos a városból annyit fogunk látni, ami mellett elmegyünk kocsival, mert nem lesz idő várost nézni, de hát nem ezért megyünk. Majd talán a 2 év alatt egyszer eljutok oda is kicsit hosszabb távra. 

Hétfőn reggel indulunk tovább a maradék kb. 300 kilométerre Hambugtól Esbjergig, és ha minden jól megy, akkor hétfőn dél körül már a kis apartmanomban is leszünk, ahová oda fog jönni valaki az egyetemtől, és átadja a kulcsokat. Aztán bepakoljuk a rakás cuccot, amit kivittem. A szülők ott maradnak 1-2 napot, még nem tudni mennyit, mert apukának meló miatt haza kéne jönnie (érdekes módon pont mindig akkor jön közbe valami halaszthatatlan, amikor utazunk valahová…). Amúgy nálam fognak aludni, remélhetőleg a 34nm-es szobámban elfér a két személyes felfújató vendégágy, amit beszereztem erre a célra, meg azért is, ha bárki jönne itthonról meglátogatni, akkor legyen hol elhelyeznem. Szóval lesz ágy, jöhettek emberek! ;) Tehát megnézzük egy kicsit a várost, hogy hol is fogok eltölteni 2 évet, meg elrendezkedem, aztán a szülők kedden vagy szerdán távoznak, csütörtökön meg már az egyetemen lesz programunk, úgyhogy zsúfolt és fárasztó lesz a hét.

Off topic: megkaptam, hogy túl hosszúak a bejegyzések a blogon, sokat kell olvasni, legyenek rövidebbek! Hát próbálkozom, de ha én egyszer elkezdek írni (de ugyanígy van ez a beszéddel is), akkor nehezen állok le. :P

Na jó éjszakát!

Bevásárlólista Dániára

Mint sokan tudjátok már régóta terveztem ezt a Dánia dolgot, így már rengeteget kutattam és olvastam utána mindenfélének, ami ezzel kapcsolatos. Főleg korábban kiutazott nemzetközi diákok blogjait olvasgattam, meg hát nekem is vannak északi tapasztalataim, igaz Svédországból, de lényeg a lényeg, vannak dolgok, amiket már itthon érdemes beszerezni a kiutazás előtt, és kivinni magammal. Ezekről szól ez a bejegyzés, segítségül azoknak, akik hasonlóra vállalkoznak.

Körülbelül a legelső elengedhetetlen kellék, amit beszereztem csak Dánia miatt, az a gumicsizma. Mégpedig őt: 

Rá azért van szükség, mert Dániában mindennap esik, legalábbis forrásaim szerint. :D Van, hogy épp hogy csak szemerkél, de máskor a fele sem tréfa. 

Persze ez a gumicsizma vásárlás sem csak úgy ment, ezt is előzetes piacfelmérés előzte meg. Hát én így vásárolok, mindent 20x átgondolok, biztos kell-e, mennyiért, hol, összehasonlítok, osztok szorzok… Filip (aki jelenleg épp Roskilde-ben, Dánia egy másik városában van Erasmus ösztöndíjjal és ha valakit érdekel, blogot is vezet angolul: http://nordicloverindenmark.tumblr.com/) meg is jegyezte, hogy Dáviddal együtt döntésképtelenek vagyunk, és soha többé nem jön velünk vásárolni. Pont így volt ez a termoszommal is amit Stockholmban vettem, kinéztem egy szuvenír boltban, de nem vettem meg, hátha találok mást, vagy olcsóbbat, de persze miután az összes lehetséges boltot végignéztem, végül az első helyre mentem vissza megvenni azt, amit eredetileg kinéztem…

Szóval interneten nézegettem a gumicsizmákat, el sem tudjátok hinni micsoda választék van még ezekből is. Szóval ki is néztem egyet, konkrétan ezt: http://www.gumicsizmaaruhaz.hu/termek/?product[product][item]=406. Csinos darab nemde? De hát anyukám megvétózta, merthogy az én piszkafa lábaimon hogy nézne ki, még az eső is beesik a lábam és a csizma között. Valószínűleg van igazság abban, amit mond. :D Így hát ráálltam a lovagló típusú gumicsizmák keresésére, de elfogadható áron nem igazán találtam semmit, Hunter csizmát meg azért nem vennék… Aztán a Dechathlon honlapján láttam, hogy van sima fekete, lovagló fazon, egész jó áron, és Zsófi lakótáram épp járt kint abban az időben a Budaörsi Dechatlhlonban, és mondta, hogy élőben is jól néz ki, így ott vettem meg remélhetőleg a jövőben jó szolgálatot tevő kis pajtásomat.

Na hát erről ennyit, szerintem ennyit gumicsizmáról korábban még senki nem írt, de hát mindent el kell egyszer kezdeni.

A következő elengedhetetlen darab az eső/széldzseki. Miután a gumicsizmám elég visszafogottra sikerült, így volt bátorságom megvásárolni egy kihívóbb kabátot, így a szürke őszi napokon reményeim szerint felvidít majd egy kicsit, meg talán másokat is! :) Íme a pink szépség: 

Vele is sikerült elég jól járnom végül, pedig miután végigböngésztem a Hervis, Intersport és Dechathlon kínálatát az interneten, lemondtam róla, hogy 10 000, sőt 15 000 Ft alatt be tudok szerezni egy dzsekit. Svédországban is 500 korona (kb. 17 000 Ft) volt a legolcsóbb, amivel találkoztam. Aztán amikor hazajöttem anyuval jártunk a szombathelyi Müllerben tisztítószert vagy valami ilyesmit vásárolni, és mondtam neki, hogy azért ugorjunk be a mellette lévő Intersportba, hátha van valami, de nem hittem benne. Meg is találtuk az esődzsekiket, Jack Wolfskin meg The North Face leárazva 35 ezer, mondom azért ilyen nem kell, persze jó lenne, de hát túlzásokba ne essünk. Aztán ráakadtunk a kevésbé neves márkákra, majd a gyerekdzsekikre. Bingó! 176-os gyerek méret, még kicsit nagy is, de nem baj, úgyis több ruha lesz alatta majd, mint amikor próbáltam. Hát így történt, hogy mégis sikerült 10 000 magyar forint alatt beszereznem a dzsekimet, és még dizájnos is! :P Szóval mindenkinek, legalábbis a hölgyeknek ajánlom, hogy a gyerek részlegen is nézzenek körül, hiszen a nagy gyerek méretek már bőven jók felnőttekre is!

Aztán az egyik legfontosabb dolog, amelyről már az előző bejegyzésemben is szóltam, a kerékpár! E nélkül eléggé meg lennék lőve, mivel a tömegközlekedés drága is meg nem is járnak túl gyakran a buszok, meg hát egészséges életmód, sportolás, így mindenki biciklivel jár. 

Én már lassan 3 hete nyúzom az enyémet, hogy betörjem, mire mindennapos útitársam lesz Dániában. Ma reggel sikerült felvennie a végleges formáját, azaz majdnem, mivel a kosár miatt az első lámpát le kellett róla szerelni, így még egy levehető első lámpát kell szereznem. De a kosaram felkerült, meg megigazították a dinamót is, így a hátsó lámpám működik. Szereztem a Hervisben rugalmas, vastag, ámde csúnya, de remélhetőleg lopásgátló biciklizárat. Ez is egy érdekes történet amúgy, mert az első kerékpárszaküzletben 8 500 Ft-ért akartak adni „valamire való” zárat, végül mégis sikerült kevesebb, mint fele annyiért venni egyet. Csak reménykedem, hogy ez az árdifferencia nem jelenti azt, hogy kevésbé van védve a kerékpárom. Hiszen nagyon sajnálnám, ha ellopnák. És sokaknak biztos furcsa, hogy ennyit aggódom a lopás miatt, és hogy miért félek ettől, hát Dániába megyek ott nem lopnak, ámde ez nem így van. Dániáról is hallottam, Svédországban pedig tapasztaltam, hogy bizony lopnak, lehet, hogy nem a dánok és a svédek, hanem a bevándorlók, de ez teljesen mindegy, megtörténik. Több Erasmusos társam is bicikli nélkül maradt, pedig csak 5 hónapot töltöttünk kint. Az enyémnek körülbelül 2 évet kellene kibírnia, de legalább egyet.

Most még azon aggódom, hogy fel tudjuk-e majd applikálni a bicikliszállítóra, amit ismerőstől kapunk kölcsön az útra, hogy kocsival azt is el tudjuk szállítani az egyébként is meglehetősen sok egyéb cuccommal együtt. Elő kell majd vennem a legjobb pakolási skilljeimet, hogy minden beférjen, amit vinni akarok, és hát nem kamionnal költözöm. Így is lesz, ami postával jön majd utánam. Szerencsére tavaly már kitapasztaltuk, hol érdemes feladni a csomagokat, és szombathelyi lévén osztrák lehetőségeknek is utána néztünk, és érdekes módon, egy ottani postán feladni a cuccokat jobban megéri, mint más csomagküldő szolgálatoknál. De ha valaki nagyobb csomagokban gondolkodik, vagy a kerékpárját akarja elszállíttatni, van egy cég, akik Budapest-Koppenhága között szállítanak, de természetesen tesznek kitérőt más magyar, vagy dán városba is, ha a megrendelés arra szól. Itt van a honlapjuk: http://daniatransport.com/

 

Aztán beszereztem egy ilyet is: (kép) 

Kint fogok tanulni dánul, és gondoltam ez a gyerekkönyvekre hajazó képes szótár segítségemre lesz a szavak tanulásában. Mondjuk amitől félek az a kiejtés, ugyanis az írott és a beszélt dán szinte két külön nyelv. Ezen kívül nem tudom, hogy minimális svéd tudásom vajon segíteni vagy hátráltatni fog-e? Elsőre azt mondanám, hogy be fog zavarni, és mindent svédül vagy svédesen akarok majd mondani, de lehet hosszú távon segítség lesz. 

Amúgy még ki sem nyitottam a könyvet, mivel egy másik könyvvel együtt rendeltem, és egybe vannak csomagolva, és úgy döntöttem, így foglalják a lehető legkevesebb helyet, ha kibontom őket, máris többet foglalnának, így maradtak így. :D Egyébként ha valaki meg akarja vásárolni, az internetes rendelést ajánlom, ugyanis úgy szinte mindig minden kedvezményesebb, mint a könyvesboltban, és ha a boltban veszi át az ember, akkor szállítási költség sincs. Én a Bookline-ról rendeltem, mert a másik könyvvel együtt több, mint 2 000 Ft-tal olcsóbb volt, mintha a Libriből vettem volna, de szerintem ez folyamatosan változik, attól függőén épp hány százalék kedvezményt adnak, meg milyen akció van.

Továbbá bevásárló listámhoz tartozik, igaz még nem szereztem be, a D-vitamin. Egy blogon olvastam, hogy egy lány segítséget kért, mi az amit feltétlenül vigyen magával a norvégiai cserefélévére. A válaszok között volt a szokásos jó vastag télikabát meg csizma (amik nekem már a svéd félév miatt már megvannak), esőkabát stb. stb. Csupa olyan dolog, amire én már felkészültem. De találtam olyat, amire korábban nem gondoltam. Mégpedig a D-vitamin. Hiszen kevesebb fény lesz kint, főleg télen, és ha az ember lánya nem akar teljes depresszióba esni, akkor nem árt D-vitamint szednie. Amely, mint olvastam, olyan fontos az egészség megőrzéséhez, mint a C-vitamin. Így még azt kell beszereznem a sötétség ellen. :D

Ezen kívül amit viszont én ajánlok, az az, hogy mósószereket és tisztálkodó, piperecuccokat, kozmetikumokat ha teheti itthon vegye meg a kiutazó, és vigye magával. Svédországban rossz döntés volt, hogy tusfürdőn és samponon kívül szinte semmit sem vittem, hogy ezzel spóroljak a bőröndben a helyen. Igaz oda repülővel mentem, tehát kellett is a hely másnak, de kint megbántam, amikor nem volt kézkrémem meg testápolóm, mert a hidegben iszonyúan kiszáradt a bőröm, viszont az árak miatt csak a legolcsóbb, legrosszabb minőségű termékeket vettem meg, amelyek nem sokat használtak. Ilyen DM, Müller, Rossmann szerű üzletek nincsenek, viszont a szupermarketekben kapható a sminkcucc is, amelynek az ára minimum 2-szer annyi, mint itthon. A legolcsóbb korrektor, amit végül sikerült megvennem, fele akkora volt mint amit itthon szoktam, és kb. 3 boltot jártam végig, mire rátaláltam, az is kb 50-60 korona volt (1700 Ft). De a tisztálkodószerek is 1000 Ft-tól kezdődnek. Amúgy ez nem tűnik annyira vészesnek, de ha egy lányról van szó, akkor nem elég egy tusfürdő meg egy sampon, hanem balzsam, arclemosó, arckrém, testápoló stb. stb. Mindent beszerezni itthon is egy kisebb vagyon, hát még kint.

Húha, végül ez a bejegyzés is jó hosszúra sikerült. De remélem, hogy segít a sorstársaimnak, azoknak akik meg csak úgy olvasnak, vagy barátok, láthatják, hogy mennyi mindent át kell gondolni egy ilyen utazással kapcsolatban.

Írás közben volt egy annyira jó finish line-om, de elfelejtettem. :D Így csak annyit, hogy:

Feel the sunshine! (Ameddig még lehet. ;) )