Photodiary från Sverige Part 2

Hej, hej olvasók!

Érkezik a második képes beszámoló Svédországból, a Kalmarban töltött utolsó napokról és a női foci Eb döntőjéről Solnából. Majd lesz még egy svédországi bejegyzés, amely az utazás végső desztinációjáról, Stockholmról fog szólni, aztán elkezdődik a visszaszámlálás Dániára. Stay tuned!

Egyébként ezek a postok már itthonról, Szombathelyről íródnak, hiszen tegnap szerencsésen hazatértünk a hűvős északról ebbe a gatyarohasztó melegbe. Nem mondom, hogy hiányzott, igaz a stockholmi napjainkat nem kegyelmezte az időjárás, sorozatosan küzdenünk kellett az esővel, de ez a meleg sem hiányzott. Délelőtt 11-kor landoltunk a Liszt Ferin, majd végigvonszoltam a 30 kilós bőröndömet a városon, hogy végül 5-kor berobogjak a légkondi nélküli Intercityvel Szombathelyre. A nap híre, hogy elaludtam a repülőn és a vonaton is egy picit, ami korábban még sosem történt meg. Vajon az előző két nap alatti összesen kb 10 óra alvás lehet az oka?

Nézzük a képeket, ha már photodiary: (a képek továbbra is kinagyíthatók rájuk kattintással)

Arról gondolom már sokan hallottatok, hogy Dániában megy az epertermesztés ezerrel, idénymunkában sokan ki is mennek epret szedni oda itthonról is. De nem csak jövőbeli otthonomban termesztik nagy mennyiségben ezt a fantasztikus gyümölcsöt, hanem Svédországban is, és Öland szigete egy tökéletes termőterületet biztosít. Hát meg is kóstoltuk, fél kg-ot vettünk 20 koronáért, és teljesen megérte! Szerintem a legfinomabb eper volt amit valaha ettem. Én amúgy legtöbbször cukorral szoktam fogyasztani, nem tudom miért, így szoktam meg, és szeretem az édeset, de ehhez az ölandi eperhez egyáltalán nem hiányzott!

Tipikus svéd házikók Kalmarban, nagyon kis cukik, és mindenhol ott vannak, a modern házak között is, északon, délen, keleten, nyugaton. Leginkább a magyar parasztházakhoz tudnám őket hasonlítani, habár egy átlagos, nem felújított parasztháznál jobb állapotban vannak. Igaz belülről még nem láttam egyet sem, de kívülről érzékelhető, hogy alacsony lehet a belmagasság, és minden kicsinek tűnik.

McFlurry Daim. Már tavaly hallottam, hogy a svéd McDonald's-okban lehet kapni daimos McFlurryt, de akkor valahogy kimaradt a megkóstolása. Most viszont sikerült kipróbálnom, ezt adtam magamnak a születésnapomra. :P Hát nem mondom, hogy világmegváltó élmény lett volna, keveset kaptam, kevés daimmal, és még drága is volt. Aztán persze mint mindig, Dávid ismét jobban járt. Stockholmban 3 koronával olcsóbban kapta ugyanezt, tele pohárral, extra adag daimmal. Finomabb is volt. :D Amúgy ezen az ízen kívül lehet kapni svéd Marabou csokis (http://www.marabou.se/marabou/page?PagecRef=1) McFlurryt, amelyek amúgy 3 koronával drágábbak, mint a többi íz, de állítólag nagyon finomak. Aztán hallottam olyat, hogy lakrits-osat is lehet kapni, na azt nem ajánlom senkinek, csak annak, aki evett már lakritset előtte, és tudja mire vállalkozik, és bejön neki ez az ízvilág. Legtöbben nem díjazzák az egyszerre édes és sós medvecukorszerű skandináv édességet, de az északiak imádják. Egyébként az Ikea-ban lehet kapni, ha valaki ki szeretné próbálni: http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/60247466/ 

Egyik nap barbeque partyn voltunk Dáviddal, vagyis a sütögetés részről lemaradtunk, de az összejövetel további részén ott voltunk. Már besötétedett, amikor az egyik lány felhívta a figyelmet arra, hogy egy sün ólálkodik tőlunk 10 méterre. ("Look, there is an animal running!") Hát jó, bárhol előfordulhat, semmi extra. Egyszer csak megszólalt a lány: "The animal is here! (Az állat itt van!). És valóban, épp az asztal alatt, a lábaink mellett szaglászott. Nem szívbajos ezek szerint, de én azért szívbajt kaptam volna, ha hozzáér az épp az asztal alatt kinyújott lábamhoz. Mint kiderült szegényem éhes volt, így megtalálta a bbq maradékát, belemászott a tepsibe és elkezdett enni. Sajnos sikerült az alufoliát is elfogyasztania, remélem azért nem lett semmi baja.

Amúgy a svédek amint jó idő van, állandóan sütögetnek. Otthon a kertben, a strandon, a parkban, imádják. Viszik a kis mini sütőalkalmatosságukat meg egy kempingszéket, előkapják, aztán már mehet is a buli. Meg is értem, hogy népszerű, nagyon kellemes időtöltés és finom a kaja. Érdekes, hogy nálunk ennyire nem terjedt el.

Kalmar egyik strandján egy homokszobor építő versenyre bukkantunk. Mi már csak az elkészült remekműveket láttuk, de még lehetett rájuk szavazni. Sajnos nem tudjuk, hogy melyik szobor nyert, mondjuk nem volt sok, összesen 4 induló. 

Az utolsó Kalmarban töltött napon el akartunk menni úszni, hiszen én korábban ezt még nem tettem meg a Balti-tengerben. Persze sikerült kifognunk a legrosszabb időjárást, először csak nem sütött a nap, és fújt a szél, aztán persze az eső is elkezdett esni. Bevackoltuk megunkat egy esővédett helyre, és vártuk, hátha jobb lesz az idő. Én már pulcsiban ültem annyira fáztam, és elkönyveltem magamban, hogy ebből ugyan nem lesz semmi. Dávid nagyon eltökélt volt. Közben persze voltak elvetemült svédek, akik jöttek, levetkőztek, beleugrottak a vízbe, úsztak majd távoztak. Nem értettük, hogy hogyan lehet, hogy nem fáznak, amikor kijönnek a vízből, aztán később megértettük...

Szóval egyszer csak elállt az eső, de még mindig hideg és felhős volt. De aztán elősejlett a napocska, és úgy döntöttük itt az lehetőség, nyomás! Dávid hamarabb rászánta magát, a képen ő látszik, ahogy készíti magát a nagy ugrásra. Aztán amikor már ő beugrott, és mondta, hogy nem vészes, és kifejezetten melegnek érzi a levegőt, amikor kijön a vízből, megjött az én bátorságom is. Így hát ugrottam, persze nem a toronyból, amit terveztünk. Féltem, hogy leesik a fürdőruhám, ha olyan magasról ugrok. (Persze max az első szintről mertem volna.) Lényeg a lényeg, úsztunk egyet, aztán indultunk haza, mert még mindig nem volt olyan jó idő, nyilván aztán kisütött a nap, és jöttek szembe az emberek a strand felé, de hát akkor mi már nem mentünk vissza.

Július 28-án volt a női foci Eb döntője Solnában, ahová minket önkénteseket ingyen elvittek. Kalmarból 4 busznyi önkéntes érkezett, mi a korábban már kiesett holland csapat buszával utaztunk, amely a 3-as számú busz volt. A buszon a felirat azt jelenti, hogy "Itt jönnek a világ legjobb önkéntesei Kalmarból." Amúgy mi voltunk a legtöbben, a többi rendező városból 1-2 busznyi önkéntes érkezett.

A 6 órás út alatt Anneli, az önkéntes koordinátor próbált minket szórakoztatni, hogy ne unatkozzunk annyira. Az első játék az volt, hogy meg kellett nevezni Európa országait. Mi Dáviddal 49-ből 48-at tudtunk, Moldovát valahogy összekevertük, de még így is simán nyertük a versenyt, hiszen a következő csapat 37 országot tudott. A szomorú, hogy sokan Magyarországot sem tudták. :(

Amúgy ezt kaptuk nyereményként, ami én tettem el, mivel Dávidnak már volt:

Ez egy meccslabda replika 1-es méretben. Fogalmam sincs, hogy mit fogok vele csinálni, de azért menő. :D

És végül egy kép a döntőről, amelyet Németország és Norvégia játszottak. mi a németeknek szurkoltunk, mivel náluk van egy magyar játékos, Marozsán Dzsenifer. Körülöttünk persze mindenki a norvégoknak szurkolt, mivel 4 meccset Kalmarban játszottak, meg hát svéd-norvég barátság, meg a németek ejtették ki a svédeket, szóval minden ellenük szólt. De hát hiába ítéltek két büntetőt is a norvégoknak, Angerer, a kapus mind a kettőt kivédte, míg a németek lőttek egy gólt, így ismét ők nyertek.

Amúgy minden önkéntes kapott egy fehér pólót, melynek az elején Sweden 2013 szerepel, míg a hátulját láthatjátok a képen. Ez van ráírva: "Jag var med och gjorde det möjligt!"- Ott voltam, és lehetővé tettem! Nagyon jól néztünk ki, amikor a kamera a mi szektorunkat mutatta, mindenki fehérben. :)
A döntőt a solnai Friends Arenaban rendezték, amelynek 50 000 fős a befogadóképessége, és a mostani meccsen 41 301-en voltunk, amely egy női foci Eb-n figyelemre méltő, ha jól tudom rekordot döntöttünk. Nem semmi!

Hamarosan érkezik a stockholmi bejegyzés!

Aludjatok sokat!