9 nap múlva útnak indulunk Dánia
felé, és ez a tény a családomban kezd kaotikus körülményeket generálni.
Folyamatos a tervezgetés és készülődés, milyen útvonalon megyünk, hol szállunk
meg útközben, hol fognak lakni a szülők amíg ott lesznek, mit vigyek, mit kell
még venni stb. Egyrészt ez jó, mert a listáknak és folyamatos utánajárásnak és
átgondolásnak köszönhetően elképesztően felkészülten fogok nekiindulni az útnak
(majd kíváncsi leszek mi lesz az a dolog, ami csak ott fog eszembe jutni, hogy
hoppá, ezt nem hoztam, vagy el kellett volna még intézni), de másrészről sok energiát
fogyaszt és egyre inkább feszültségeket okoz.
Mielőtt Svédországba mentem 5
hónapra, a mostanihoz képest szinte semmit nem terveztem, pakolni is csak 2
nappal az utazás előtt kezdtem, és az utazás előtti este mentünk el pénzt
váltani. Nem vittük túlzásba a készülődést. És nem is volt ebből semmi
probléma, elértem a gépemet, majd a buszt, a vonatot, ott vártak az állomáson,
felvettek, megmutatták a szállásom, ágyő.
Kicsit bonyolultabb mondjuk úgy
költözni, hogy már több fogalma van az embernek arról, hogy mi van kint, és
tudja, hogy mi az amit érdemesebb itthonról vinni, meg persze ha az ember
kocsival megy, és még a 2 szülőjét is cipeli magával. Nem beszélve arról, hogy
mindent össze kell egyeztetni még egy másik családdal is, hiszen Dávidék is
jönnek. Ma jutottam el arra a pontra először (azért írom ezt így, mert szerintem lesz még ilyen), hogy azt mondtam, most már nem
érdekel, lesz ami lesz, én ezzel nem vagyok hajlandó többet foglalkozni.
Megyünk amikor megyünk, odaérünk amikor odaérünk, mindenki ott alszik, ahol
akar. (apukám tényleg a kocsiban fog, ha így folytatja…)
És azt még nem is meséltem, hogy
szállást sem kaptam időben, ugyanis augusztus elejéig meg kellett volna
érkeznie a szállásajánlatomnak (a suli küld egy ajánlatot, azt vagy elfogadom,
vagy nem, választási lehetőség nincs). Persze nem kaptam. Mondanom sem kell a
Dávidnak már júniusban meg volt, hogy hol fog lakni. Annyira mondjuk nem
aggódtam, jól elviccelődtem a dolgon, de amikor másfél hete kaptunk egy e-mailt
egy csomó információval az egyetemtől, amiben az állt, hogy máig már
mindenkinek meg kellett kapnia az ajánlatát, akkor azért nem voltam annyira
nyugodt. Aztán írtam nekik még aznap, és majdnem egy hétig nem válaszoltak, így
e hét hétfőn írtam nekik még egyszer, hogy hahó, mi a szitu, és csodák
csodájára kaptam egy szobát!!!! Juhhúúú! Taps! Mit szobát, egy lakosztályt!
Ugyanis ha minden igaz 34 m2-es szobám lesz, fürdővel és egy
konyharésszel együtt. Hát ez zseniális, majdnem 3-szor akkora, mint
Svédországban volt, és a saját fürdőnek meg külön örülök.
Aztán még a készülődésről. Kaptam
biciklit! Igazándiból használtan vettük, és nem jók a lámpái, így meg kell még
szereltetni, meg még egy kosarat is kell rá fabrikálni, de már most imádom!
Csak jusson el épségben Dániába! Ja igen, külön öröm, hogy már rögtön az elején
lesz biciklim, ugyanis a szállásom eléggé kívül esik a városközponton, az egyetem
is vagy 3,5 km, hát még a tengerpart, de legalább a könyvtár közel lesz, és
nyugis környéknek tűnik google street view alapján. És ma sikerült vásárolnom a
bicajhoz egy lopásbiztos, extra vastag és nehéz zárat is, hát remélem tényleg az,
ha már ilyen ronda. :D
Aztán jártam az egészségpénztárnál,
ahol nagyon jó híreket kaptam, ugyanis velük nem kell még decemberig
foglalkoznom, akkor meg majd a Dániában kapott igazolásaimmal csak be kell
mennem, és szüneteltetik az itthoni TB-met.
Ezen kívül jártam fodrásznál is, amit
persze senki nem vett észre, pedig vagy 10 centi levágásra került a
sörényemből, mert hát a fodrász is drága kint, így majd fél év múlva itthon
megyek legközelebb. :D Mondjuk Dávid már felvetette egyszer, hogy az ő haját
nekem kéne kint vágnom, de szerintem jobban járna nélkülem. Majd csak talál
valami ügyes és segítőkész szőke lányt, aki belövi neki a sérót! ;) Aztán
voltam kontaktlecsét venni, és ha már ott voltam a szememet is megvizsgáltattam,
hogy nem kell-e erősebb lencse, meg minden király-e, és csodák csodájára nem
kell, és minden király!
Múlt hétvégén felutaztam Budapestre,
hogy elbúcsúzzak az ottaniaktól meg a várostól. Megtartottuk a see you soon
partyt, ami szerintem jól sikerült, mondjuk sokat segített a whiskey akció a
Fügében. Kaptam búcsúajándékokat, például Dóritól egy piros pokrócot, ami nagy
fejtörést okoz, mert nem illik a cuccaimhoz, se az ágyneműhuzatomhoz, se
máshoz, de nekem akkor is kell, és muszáj magammal vinnem, még ha a szobám
szivárványszínű is lesz. (Igen Dávid, ez ismét egy pride utalás volt :D ) De
legalább a piros képkerethez illik, amit szintén kaptam, benne egy közös
képpel, amely nagy valószínűséggel leendő íróasztalomon fog helyet kapni. Ezen
kívül kaptam Brigitől kb. 40 koronát apróban, amit a Csodák Palotája egyik eszközéből
szedett ki, vagy valami ilyesmi, illetve a Csillától egy üveg Nutellát
(Csillukám egy zseni vagy!), továbbá kaptam Ádámtól egy búcsúképet Ádámról. Ezt
nem is firtatnám, maradjunk ennyiben… :D
Még kiutazás előtt érkezni fog egy poszt
azokról a dolgokról, amiket Dániára szereztem be, dolgok, amikre feltétlen
szükségem lesz. Meg persze az odaútról, ha sikerül végre mindent letisztázni
vele kapcsolatban. Ezen kívül tervben volt, hogy az egyetemről is írok
valamicskét, de ennyi szabadidőm azért nincs, szóval arról már szerintem csak
kintről fogok beszámolni a személyes tapasztalatokkal kiegészítve.
Még elég sok a tennivaló, és ez a 4
napos hosszú hétvége most nem jön jól ebből a szempontból, de ezt megpróbálom
felhasználni arra, hogy egy kicsit pihenjek is.
Mindenki nézzen vízilabdát! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése