Why are Danes so weird? avagy miért olyan furcsák a dánok?

English version will be available later this week hopefully!

A dánok saját bevallásuk szerint is furcsák, és ezt szeretik is hangsúlyozni. Nem tudom emlékeztek-e, hogy az egyetemi bemutatkozó napon is ezzel a mondattal fogadott minket a rektor vagy kicsoda: You will see how strange a creature a Dane is. (Majd meglátjátok milyen furcsa szerzetek a dánok.) Akit érdekel az a bejegyzés itt találja: http://backtoscandinavia.blogspot.hu/2013/08/bele-lecsoba.html

You will see how strange a creature a Dane is.

You will see how strange a creature a Dane is.

Van egy dán antropológus, Dennis Nørmark, aki a „Why are Danes so weird?” című előadásával járja az országot és bevándorlókat ismertet meg a dánok különleges kultúrájával.  Tegnap itt járt Esbjergben, és mi elmentünk meghallgatni. Valójában nem számítottunk olyan szórakoztató előadásra, mint amilyennek végül bizonyult, de az ingyen kaja ígérete mindig vonz minket éhező (na, jó azért ennyire nem rossz a helyzet) nemzetközi diákokat. Sikerült negyed órás késéssel odaérni. Na ez rettentő nagy hiba Dániában, itt elvárják a pontosságot. Na de nekünk akadt egy kis problémánk, ugyanis a meghívón az állt, hogy az esemény helyszíne a Blue Water, amiről mi jó sportmenedzser lévén a Blue Water Arenara gondoltunk, nem pedig az Arena névadó szponzorára a Blue Water Shipping vállalatra, amelynek az irodaházában volt az előadás. Mire erre rájöttünk, már mindegy volt, de azért mi eltekertünk a helyszínre, remélve, hogy nem maradtunk le semmi fontosról. Amikor megérkeztünk a közönség épp egy videót nézett a Blue Water vállalat munkatársairól, ahogy azok a cég indulóját éneklik. Na ez máris kellően furcsa volt. 

Aztán elkezdődött az előadás, amiből most szeretnék említeni néhány gondolatot. A dánok néhány furcsa szokására és viselkedésformájára az egyik magyarázat az volt, hogy Dánia egy kis ország, kb. 5,5 millióan beszélik a nyelvet. Össze kell tartaniuk és őrizniük a különlegességüket, és nem szabad hagyniuk, hogy más kultúrák beszivárgása megváltoztassa őket. De nem volt ez mindig így, voltak ők nagyobbak is. Csak hát szerencsétlenségükre az összes háborút elveszítették, amibe sikerült belekeveredniük. Hmm... valami amivel mi magyarok is tudunk azonosulni. Mi mégsem vagyunk olyan összetartóak…

Szóval milyen furcsaságokról is beszélhetünk? Például a dánoknak nincsen szavuk arra, hogy „légy szíves” (please)! Ez eddig nekem le sem esett, és meg akartam győződni a dologról, melyhez a google fordítót hívtam segítségül. Beírtam angolul, hogy ’please’, és erre kihozta azt, hogy ’bedes’, ami kérem-et jelent. Szóval akkor mégis csak van valami kifejezésük rá! No de ezt én még sosem hallottam! Úgyhogy beírtam egy egész mondatot: Can I have a coffee please? (Kaphatnék egy kávét, kérem?) Erre ezt dobta ki: Kan jeg få en cop kaffe please? Na, ez így már viccesebb. Szóval nem kérnek szépen, csak kérnek. És kapnak.

A dánok magukat káprázatosnak tartják. Továbbá azt gondolják, hogy a kultúrájuk legfontosabb eleme a dán ételek. Nem hiszem, hogy ezzel a nem dánok egyetértenek. Kíváncsi lennék, hogy egy olyan ember, aki nem itt él, mennyit tud a dán konyháról. Nem tartom éppen híresnek. Még úgy, hogy itt élek sem tudok róla sokat mondani. Például ebédre szendvicset esznek… Erre azért nem lennék büszke! Mondjuk tény, hogy király szendvicseket tudnak csinálni, de hol nem? Aztán itt van a „frikadeller”, a sima magyar fasírt és a svéd húsgolyó mellett nem rúghat labdába. És az még furcsább, hogy a hagyományos karácsonyi ételek között is szerepel ez az étel. Szomorú lenne a karácsonyom, ha ezt kellene ennem. Aztán itt van a lakris/liqourice. Minden északi nép kedvence. Na, ez aztán valóban furcsa, hogy lehet azt a borzalmat szeretni és mindenre rátenni? 

Nem éppen nevezhetőek figyelmesnek a dánok. Az oké, hogy férfi-női egyenlőség van, és nőként se várd, hogy beengednek maguk előtt az ajtón. De, amikor épp valaki után mész be vagy ki az ajtón, akkor nem fogja neked azt tartani, akár orrba is vághat tőlük az az ajtó. Vagy ha valaki jön be az ajtón, te meg mennél ki és vársz a sorodra, akkor a később érkező, aki szintén ki szeretne menni úgy csinál, mintha nem venne észre, és simán bevág eléd. Az előadó mutatott egy videót, melyet Thierry Geoffroy készített, aki franciaként készít filmeket a dán társadalmi különlegességekről. Az egyik videójában folyamatosan megkísérel valaki után be vagy ki menni az ajtón, és amikor nem tartják neki az ajtót, hanem hagyják, hogy rácsapódjon, még ha sok cucc is van nála, akkor odamegy az adott emberhez és megkérdezi tőle, hogy nem látta-e, hogy jön? Majd ezek után csak szimplán kiállt Koppenhágába egy utcára, ahol a járókelőket kérdezgette, hogy „Excuse me! Do you see me?” (Elnézést, lát engem?) Egészen vicces.

Ugyanígy, ha segítségre van szükséged, akármennyire is egyértelmű a dolog, például egy térképpel a kezedben állsz az utca közepén és tanácstalanul nézegetsz körbe, ők csak akkor segítenek, ha megkéred őket. Egyébként simán elmennek melletted. Például amikor én leestem a biciklimről, akkor 2 kocsi simán elment mellettem, egy megállt, de nem szállt ki a sofőr, csak várt. :D Gondolom arra, hogy segítséget kérjek. 

Aztán van egy ilyen szokásuk, hogy ha megkérdezed tőlük, hogy hogy vannak, akkor el is mondják. Hosszasan kifejtik. Nem úgy, mint sok más helyen, ahol csak annyit válaszolnak, hogy jól/ nem jól stb. Szóval, ha megkérdezed őket hogy vannak, készülj popcornnal és üdítővel! ;) Egyébként, ha fel akarod őket bosszantani, akkor úgy kérdezed meg őket, ahogy például Amerikában szokás, hogy a válaszra nem vagy kíváncsi és nem is figyelsz rá. További tippek a dánok felbosszantásához itt: http://matadornetwork.com/abroad/how-to-piss-off-a-dane/

Azt, hogy „Good morning!”- Jó reggelt” csak reggel 9-ig használják, és ha az után köszöntesz valakit így, akkor azt fogják gondolni, hogy elkéstél. Azt valószínűleg mindenki tudja/hallotta, hogy a dánok meglehetősen szerények. Ez számukra egyfajta érték. Így a dán márkáknak marketingjük során ezt is figyelembe kell venniük. Így történt, hogy a Carlsberg szlogenje a „Probably the best beer in the world! (Talán a legjobb sör a világon!) lett. Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy ez a szlogen kevés helyen állná meg a helyét, mint egy sikeres vállalat ismertetőjegye. Amerikában azt gondolnák, miért csak talán a legjobb? Ha még saját maguk sem gondolják úgy, hogy a legjobban, akkor én miért vegyem meg?

A dánok a világ legboldogabb emberei egyes kutatások szerint, és ennek ők nagyon örülnek! :D Valójában amúgy nem tekinthetőek feltétlenül boldognak a szó szoros értelmében, hanem inkább elégedettek. Továbbá a legfontosabb értékeik az egyenlőség, önrendelkezés és függetlenség. Nagyon fontos számukra a szoros családi kötelék a legközelebbi családtagokkal, amely független mindenki mástól. Tisztelik a magánéletet, az együttműködést és a függetlenséget. Igen ezt így egyszerre. :D Fontos számukra a család, sok időt akarnak velük tölteni, ezért a munkaidejük hamar véget ér (heti 37 órát dolgoznak), hogy utána a családdal tölthessék az időt. Ugyanakkor szeretik a függetlenséget, így rengeteg elvált és egyedül élő ember van. 

További erényeik a bizalom és az őszinteség. Magas az általános bizalmi szintjük, azaz könnyen megbíznak abban is, akit nem ismernek. Ez azért van így, mert a társadalom, amelyben élnek (vagy inkább éltek) nagyon hasonló emberekből áll. Mármint a dánok tök egyformák, még ha csak a kinézetet veszed is. Erre mondta azt az előadó, hogy a dán nem egy nemzet, hanem egy faj. :D És akik hasonlítanak, azok jobban megbíznak egymásban. Csakhogy rengeteg a bevándorló az országban, akik nem hasonlóak, és ez okozhat problémákat a rendszerben.

A dánok nem fogadnak el parancsokat. Még egy munkaadó sem adhatja ki egy munkavállalónak, hogy mit csináljon, hanem meg kell beszélniük, és közös megegyezésre jutniuk abban, hogy mit kell tenni. Így történt, hogy a Svédországot és Dániát összekötő Öresund híd építésekor sokkal több baleset történt a dán oldalon, mint a svéden. Ugyanis nem mondhatod a dánoknak, hogy ne menj oda, mert veszélyes. Ő oda fog menni, és megnézni, hogy tényleg veszélyes-e. Azt hiszem ebben is hasonlítanak a magyarokra. :D

Kutatások szerint Dániában a legkisebb a hatalmi különbség az egyes emberek között.

Nem zavarja őket, ha valaki nevet rajtuk. Vagyis inkább le sem sz@rják... :D

Alacsony a vallásosság szinjte az országban, viszont magas a toleranciaszint. Tudtátok-e például, hogy Dánia volt az első ország, ahol a meleg kapcsolatokat hivatalosan elfogadták?

És végül, ha valami Dansk, azaz dán, az csak jó lehet, a két szó szinte szinonima. Mondjuk abban az esetben, ha a dán tanár ahelyett, hogy azt mondja arra, amit mondasz, hogy meget fint (nagyon jó), azt mondja inkább, hogy meget dansk (nagyon dán), akkor tényleg közel van a kettő egymáshoz. Viszont, ha valami Udanks, vagyis nem dános, akkor a rosszat jelent.

Szóval remélem elég dansknak tartjátok a bejegyzést! ;)

Nincs ihlet/ Uninspired

For English please scroll down!

Csak tologatom és tologatom a blogírást, de nem jön az ihlet. Egyfajta alkotói válságban vagyok. Na nem mintha nem történne semmi, csak úgy érzem nem tudok írni semmi olyanról, ami érdekes lenne az olvasóim számára. Hiszen ki lenne kíváncsi arra, hogy mit csinálok a mindennapjaimban? Remélem észrevettétek, hogy eddig is beleszőttem mindig valami érdekeset, fun factet, elgondolkodtatót az irományaimba, hogy ne csak arról szóljon, hogy reggel felkeltem, ettem, fogat mostam, elmentem iskolába, hazajöttem, ettem, lefeküdtem. :D 

Na de mára már lett egy-két ötletem, hogy mi is legyen a téma. Igaz már tegnap elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, el is jutottam az első mondatig, de aztán éhes lettem, elkezdtem mást csinálni, és elment az idő. Tudjátok hogy megy ez… Aztán ma óra előtt épp egy Power Point bemutatón szorgoskodtam, amihez használtam a jegyzeteimet, amikor is Rasmus bukkant fel, és mi volt az első kérdése. A blogodat írod? Nyilván, jegyzetekből! Szóval ki kellett ábrándítsam Rasmust, de itt a kárpótlás!

De mivel is kezdjem? Talán időrendben haladok, habár úgyis lesz benne némi ugrálás. (És ezt nem csak időben, de szó szerint is értem ;) ) Múlt szerdán volt ismét a Sport2Go nagykövetekkel találkozónk, ahol megbeszéltük az elmúlt időszak tapasztalatait, további ötleteket vetettünk fel és hasonlók. Még múlt alkalommal én javasoltam, hogyha van a városban ilyen lehetőség, akkor az ugrókötelezést is adjuk a programhoz. És múlt héten kaptam az infót, hogy mostantól lehet menni ugrókötelezni is. Így ma el is mentem az első edzésre. Nem tudtam mit várjak, de volt egy sejtésem, hogy nem lehet olyan nagy szám a dolog, főleg az otthoni viszonyokhoz képest. Az ugrókötelezés ugyanis a szinkronkorcsolyával ellentétben az a sport, amiben mi magyarok jók vagyunk nemzetközi viszonylatban is (funfact azoknak, akik azt sem tudták, hogy ez egy sport aminek van versenyrendszere meg szervezetei meg minden…). Szóval rám tört a nosztalgia, és visszatekintettem a hat éves ugróköteles pályafutásomra, amely nem mondható kifejezetten sikeresnek, és elmentem az edzésre. Megérzéseim beigazolódtak, az edzést két középiskolás lány tartotta, az egyikük saját bevallása szerint 9 éve ugrókötelezik, de tudtam neki olyat mutatni amit ő nem tud, pedig 8 éve nem ugráltam egy szalagavatós bemutatót kivéve. A sport további népszerűségét mutatja, hogy 2-en bukkantunk fel az edzésen, rajtam kívül még egy SDU-s lány. Így az edzők és edzettek aránya 1-1 volt. Azt mondták a lányok, hogy dán viszonylatban nagyon jó vagyok. Jessz! Indulnom kéne a dán bajnokságon, hátha végre lenne egy kis sikerélményem. Szóval ennyit a dán-magyar különbségekről ezen a téren.

Aztán múlt szerdán este palacsinta-klasszikusan rossz horror-thriller filmnézős estét tartottunk Dáviddal. Készítettünk (vagyis inkább én készítettem) mindenféle ízű palacsintát, és megnéztük ezt a csodálatos filmet: http://www.imdb.com/title/tt1905040/ Igazából egyáltalán nem volt félelmetes, csak vártunk és vártunk, hogy mikor történik már valami, de azért a vége egy kicsit mindfuck, szóval ha nagyon unatkozik az ember, akkor azért nézhető. A film után megnéztünk egy Russel Peters stand-up filmet, na az vicces volt, csak ajánlani tudom az ürgét!

Na jó azért Dávid is segített, csinált pudingot:

 

Aztán csütörtökön megvolt az első Project Management óránk, amire már el kellett volna olvasni vagy 200 oldalt, és a tanár feltöltött vagy 100 dokumentumot segédanyagként Blackboardra. Hát eléggé agyhalál volt a három órás előadás, nem mondom, hogy sikerült figyelnem. Kicsit nagy az elvárás azt hiszem, és rengeteg meló lesz ezzel, több csoportfeladat, prezentáció, szimuláció, és a végén egy 72 órás esettanulmány megoldás csoportokban. Azaz kapunk egy esettanulmányt egyik nap délben, amelyet fel kell dolgoznunk 3-4 fős csapatokban 3 nap alatt, és 72 óra múlva délben legkésőbb le kell adnunk. Ez lesz a vizsga. Hát nagyon kíváncsi leszek. Nem várom az már biztos. De a másik tárgyunk, amit jelenleg tanulunk, a Sport Governance nekem eddig nagyon tetszik, végre olyan téma, ami nagyon érdekel, és már tudok is egy s mást a dologról, így nem ülök kukán az órán, de még akár hozzá is tudok szólni. Ennek a végén pedig egy 24 órás egyéni vizsga lesz, tehát 24 óra alatt kell megírni egy max. 4000 szavas beadandót valamiről. Állítólag elég kemény egy ilyen vizsga, alszik az ember vagy 2 órát közben. Hát ez nem hangzik csábítóan, én mormota vagyok, kell a napi 8-9 óra. :D

Pénteken kigyúrtuk magunkat Lisával, kipróbáltuk a Stram op training-et. Az edzés során használtunk talán mindent, ami a teremben megtalálható volt, Step pad-ot, súlyzókat, törlőrongyokat!, 4/7 kilós rudakat és a kettle bellt. Vagyis ez utóbbit végül nem, de ezt is elő kellett készítenünk. Aztán erősítettünk mindenféle izmokat. Nagyon jó volt, és nem is éreztem, hogy mennyire fárasztó volt, ez csak vasárnap zumbán derült ki számomra, amikor a második szám után már haza akartam jönni. :D 

Szombaton ismét kézilabda meccsen jártunk, és sosem fogjátok kitalálni hogy alakult a meccs eredménye. Bizony! Ismét nagyjából végig vezettünk, nem sokkal, de 1-2 ponttal, míg nem a végén 2 ponttal kikaptunk. Ez már kezd unalmassá válni... De legalább nyertem egy sört. Belépéskor mindenki kapott egy sorsjegyet, amit ha lekapartál és három sörösüveget találtál, akkor kaptál egy sört. Szerintem életemben először nyertem valamit! 

A nyerő sorsjegy

Szóval ez a sörömön keresztül a meccs (vagyis ez épp a szünetben készült, de lényegtelen)

A meccs után Lisával „csajos estét” tartottunk, ami tényleg eléggé csajosra sikeredett. Volt itt körömlakkozás, pletykálás, csajos film nézés és sleepover. Szerintem ilyet utoljára… nem még soha nem csináltam. Vagy max. általánosban. :D

És végül hétfőn jelentkeztünk az első dán vizsgánkra. December negyedikén kiderül, hogy mennyire tudunk dánul. Szóbeli vizsga lesz, ahol tudni kell beszélni a családunkról, egy átlagos napunkról meg a 2 könyvről, amit el kellett olvasnunk (vagyis inkább rövid történetek) illetve egy cikkről. És tudni kell válaszolni kérdésekre velük kapcsolatban. Ha átmegyünk, akkor mehetünk a következő szintre, ahol állítólag már heti 6 óránk lesz. Kinek van erre ideje? Mintha más dolgunk nem lenne, csak dánt tanulni. Elég volt nekem ez a heti 3 óra meg az online feladatok. Bőven. 

Még egy utolsó fontos információ: egy hónap múlva, azaz december 20-án megyek haza! Akit érint mindenki készítse fel magát, mert senki nem lesz békén hagyva! :P

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, ennyi voltam mára!

Slut.

--------------------------------------------------------------------------

This time I try to fulfil everyone’s needs with writing in English again after being too lazy for that last week. That’s right Marta I’m referring to you, and to Rasmus as always. So after a couple of days of struggling because I had no idea what to write about I finally decided to write a new post, and I guess now I have enough things to write about to fill one proper post with it. I didn’t want to write a boring post about my everyday life, because who cares what I usually do during the days, especially if it contains studying. Rasmus wanted to save the situation and suggested I do something I can write about. My only idea was to run around campus naked, but I am not that crazy. But this reminded Anni and Rasmus about a hilarious movie which I haven’t seen, and they started to talk about it, so I went back to my boring presentation. So what was that movie again?

So what should I start with? Maybe I should go chronologically. Well I will jump in time anyways. (And not just in time as you will see…:P) So last week we had our second meeting with the Sport2Go ambassadors where we discussed our experiences and came up with new ideas. Last time I suggested to put rope skipping in the programme, and they did! Hurray! So this week I went to my first rope skipping training here in Esbjerg. I didn’t expect too much. I was rope skipping in Hungary where it is quite popular and they are good I have to say. I gave up training when I was 15 because I was not good enough compared to them. But here in Denmark I am damn good! :D Even after 8 years of not training at all I managed to perform most of the tricks they showed me and even performed something they can’t. (Maybe I should train them…) But it was fun and felt good to do it again and I realized that the things I knew 8 years ago I still know! I guess it is like cycling, you can’t forget how to do it. Here is a little video about rope skipping for those who can’t imagine how awesome this is:

This is also an image video of my hometown, and my previous team. I was not that good, that’s why I finished. And also I got invited to the athletics team. That didn’t work out that well either though. :D

Wednesday afternoon we had a pancake- bad horror-thriller movie night with David. I made pancakes, he brought the movie. We somehow have the tradition to watch these bad horror movies, and this time we choose Devils Pass. It was kinda boring, and not scary at all, although the end was a little mindfuck, I didn’t expect that coming. Afterwards we watched Russel Peters stand-up comedy which is awesome, you should check him out if you don’t know him yet!

On Thursday we had our first Project Management class for which we already had to read like 200 pages. Of course no one did that. It was really boring sitting three hours in the auditorium. This class is really demanding with group exercises, simulations, presentations and at the end of the course we are going to have a 72 hour take home group exam. Which means, we get a case study with which we have to work in groups at twelve a clock one day, and 3 days later we have to send in the assignment we wrote about it. Sounds like pure fun! Our other class this quarter is Sport Governance which I like a lot so far. Maybe it’s because I’m interested in the topic, or because I already know things about it. At the end we are going to have a 24 hour individual take home exam for this one as well. I heard these exams are exhausting, I’ll have only like 2 hours to sleep. I don’t like the thought of that as I need my 8-9 hours a day sleeps! 

On Friday we went to Stram op training with Lisa, which is basically muscle training with different kinds of equipment. We used weights, heavy sticks (I am sure they have a proper name, but I have no idea what that might be), cleaning cloths!, kettle bells and step pad. It was a proper training, I liked it, and I’m going to attend more classes later when I have time. But this week I have no time with rope skipping and pole dancing coming in, also I got invited to an extra skating training, where I can try solo dance. Basically ice dancing without a pair. So much sport possibilities here, not like at home where you either go running, to a fitness centre or be a professional. By the way for those who are here in Esbjerg and want to utilize these awesome opportunities, from December there is a new Sport2Go period coming up which means you should sign up, and attend all the trainings you want! http://esbjerg.sport2go.dk/forside.aspx

On Saturday we went to the guys handball match again and guess how it turned out? We lead by 1-2 points for the whole game but we lost with 2 points at the end. I don’t understand why it is happening all the time!? At least I won a beer with a lottery ticket I got at the entrance! Unbelievable with my luck, but it happened. Maybe my luck finally turned! After the match we had a girls night with Lisa at my place. Manicure, gossiping, girly movie and sleepover. I think the last time I did something like this was in primary school. But living with 1-2-3 other girls together during my bachelors can be almost considered a constant girls night. :D

And finally on Monday we signed up for our first Danish exam. It is going to be on the 4^th of December. It is an oral exam, we have to talk about our family, our everyday life, the two books, or more like to short stories we read and an article. I’m a little sceptic about this whole oral part, I don’t think it is a good idea as we all have really bad dialects, but if they insist then let’s do it!

That’s it for today. Bye guys!

Slut.

Lent és fent

Sorry peeps, no English today. Maybe later, I’m too lazy! :D

Szóval, ahogy ígértem a vizsgák után frissen és üdén, tele nagy tervekkel ismét jelentkezem. A vizsgák előtti két hét volt az eddigi legrosszabb a dániai kint létem alatt (és ezt a későbbiekben nem tervezem alulmúlni), de aztán jött 3 sokkal jobb nap, majd elérkeztünk az új negyedév kezdetéhez, ami ma volt és pozitívan állok a jövőhöz. :D Mindig így szokott kezdődni, aztán visszatér a pesszimista énem és minden elromlik.

Így történt ez a vizsgák előtt is, amikor nem elég, hogy rossz idő volt, szürke és esős, és korán sötétedik, meg tanulni kell, de még a legszerencsétlenebb énem is bemutatkozott Dániának. Talán akkor kezdődött amikor eltörtem a Svédországban kapott, majd hazacipelt, és onnan idehozott poharamat, de lehet az még nem tartozik a sorba… Aztán két hete csütörtökön amikor már a Methodology tanulás teljesen leszívott és teljes depresszióba estem, elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, és elmentem kori edzésre. Kicsit féltem, hogy amilyen napom volt, valami rossz vár rám ott is, és egy hatalmasat fogok esni, vagy ilyesmi, de ez nem történt meg. Nem, ugyanis a nagy zuhanás váratott magára az edzés utánig, amikor is lejtőn lefelé nagy sebességgel sikerült lezúgnom a biciklimről. Nem volt jó ötlet az útpadkára felugratás… szerencsére a ruhákkal teli táskámra estem félig, így csak a tenyerem lett sebes, meg az egyik térdem dagadt fel kissé. Végül is nem volt vészes, de azért mégiscsak ciki, utoljára amikor apu biciklizni tanított történt velem ilyen. :D Még csak nem is ittam vagy ilyesmi! 

Aztán folytatódott a sikersorozat; törtem, zúztam, borogattam, például végre sikerült eljutnom egy boltba kenyérért több nap agonizálás után, hogy messze van, és még a 15-20 perces suliból haza utam során sincs egy rohadt szupermarket útközben, de persze mindenhol máshol van vagy 450 különböző féle… De csak az ajtómig jutott a kenyér, ugyanis ott valahogy sikerült beakadnia, a zacskó szétszakadt, és az összes szelet a szélrózsa minden irányában szétrepült az előtérben. Na ekkor már csak röhögtem, túlságosan abszurd volt a helyzet. Aztán kétszer küldtem el egy e-mailt rossz címre, és csak a 4. hibaüzenet után jöttem rá, hogy egy betűt elírtam a címben, „csak” 4 napomba tellett, míg rájöttem mivan… A szerencsétlenkedésemnek talán ott lett vége, amikor múlt csütörtökön levertem a Tigerben a táskámmal egy poharat és persze eltörött, közvetlenül az egyik ott dolgozó lány mellett, aki épp pakolta ki az árút… Rendes volt, nem kellett kifizetnem. Az is valami… Persze a lányok már elneveztek rólam egy jelenséget, ha valakivel valami rossz történik, vagy bénázik, az a Viktoria, és a Viktoria az, amit mindenki szeretne elkerülni. Csoda, hogy az évtized viharakor, két hete hétfőn, nem ért semmi baj, mondjuk lehet azért, mert okosan otthon maradtam a biztonságosabbnak tűnő lakásomban, ahelyett, hogy iskolába mentem volna. De hát az embereket elfújta a szél, meg hátrafelé haladtak a kerékpárjukkal, és 8m-es hullámok voltak a kikötőben. De túléltük, még ha a fák vízszintbe álltak is, és leesett még az 1-es szám is a suliról, így mostantól a 10-es helyett a nulla alatt tanulunk.

Na lépjünk tovább a vizsgákra. Hát azok sem indultak túl jól, ezzel a Methodologyval nagyon hadilábon állok. Nagyon nem érdekel, nagyon elvont, és nagyon feleslegesnek tartom. Mert ugye nem kutatásmódszertanról van szó, hanem kutatás elméletről és filozófiáról, paradigmákról meg különböző iskolák képviselőiről. Szóval majdnem beletörött a bicskám, a szóbeli vizsgán sikerült kissé sokat rizsáznom a semmiről, de azért átmentem egy négyessel, ami otthon olyan 2/3-adnak felel meg. Mondjuk ahhoz képest, hogy mennyi szart (már bocsánat) elolvastam meg megtanultam, csalódott vagyok, de legalább nem kell vele többet foglalkoznom. Ha már itt tartunk, nézzük is milyen az értékelési rendszer. 7 féle jegyet lehet kapni:

12: Kiváló- gyakorlatilag mindent tud, max. néhány kis hiba

10: Nagyon jó- magas szintű tudás, kis hibák

07: Jó- jól elsajátította a tudást, de vannak hibák

04: Közepes- Valamit tud, de vannak nagy hibák

02: Megfelel a minimum elvárásoknak

00: Nem felel meg a minimum elvárásoknak

-3: Elfogadhatatlan

Nem tudom, minek ilyen széles skála, de mivel 2 féle bukás van, így jobban érzem magam a négyesemmel, ami a skála közepe. :D

Ami még talán érdekes lehet, hogy mik a követelmények. Nekem csak 7,5 kredites tárgyaim vannak, 2 az első negyedévben, 2 a másodikban, így összesen 30 kredit egy félévre. Szokásos. Kivéve, hogy nem kell 14 tárgyat megcsinálnom azért, hogy meglegyen a kreditszámom. :D Innen olyan távolinak tűnnek az ELTE-s 1-2 kredites tárgyak…

Szóval 7,5 kredit az 187 óra munkát/tanulást jelent a nemzetközi szabványok szerint. Ez a Methodology of Social Sciences and Qualitative Methods (amúgy rohadt félrevezető tárgynév, és néhányan jól megszívták, akik felvették választhatóként abban a hitben, hogy kutatásmódszertanról lesz szó) tárgynál így van lebontva:

1.       Órai részvétel: 32 óra

2.       Olvasmányok (könyv és cikkek): 108 óra

3.       Beadandó: adatgyűjtés, elemzés, írás: 40 óra

4.       Készülés és részvétel a vizsgán: 7,5 óra

Ez így alapból soknak tűnik, de a 7,5 óra készülési idő egy nagy bullshit. Aki ennyi idő alatt felkészül erre a vizsgára az egy földönkívüli. Na mindegy.

A másik vizsgám kicsit jobban sikerült, mondjuk közelebb is áll a szívemhez, habár sosem gondoltam volna, hogy egyszer a mikroökonómiát még szeretni fogom, mondjuk lehet csak azért mert alapokat vettünk meg a médiaipar sajátosságait. Mindenesetre érdekesebb volt, még ha nem is volt az összes cikk, amit el kellett olvasnunk szorosan a témához kapcsolódó, olykor jogi fogalmak és bonyolultabb matematikai egyenletek is bekerültek a képbe, sokkal jobban élveztem ennek a tanulását. Anni szavaival élve: Methodology után olyan Entertainment Businesst olvasni, minta a legújabb Harry Pottert olvasnám. És tényleg… majdnem olyan volt. :D Így sikerült belőle egy 12-est bezsebelnem. Arne a szakfelelősünk, aki az órát tartotta azt mondta a vizsga végén, hogy olyan érzésük volt, mintha nem tudnának olyat kérdezni, amit nem tudnék. Ez tök jó esett, mondjuk tényleg nagyon ráfeküdtem a dologra, főleg a Methodologys fiaskó után.

Azt hiszem, ennyi elég is a suliról egy bejegyzésben. Térjünk át a jó 3 napra, ami a vizsgákat követte. Szóval a csütörtöki Entertainment Markets and Business vizsga után a Beach Barba vezetett az utunk, és nem csak a vizsgák megünneplése miatt, hanem Stephanie születésnapja miatt is. Vettünk neki közösen ajándékot meg Lisa sütött tortát és a vizsga után jól megleptük! Aztán elkezdődött az ereszdelahajam! Csak annyit mondanék, hogy megvannak az előnyei annak, ha valaki egy bárban dolgozik (ebben az esetben önkénteskedik). Készült mindenféle koktél, például a kis döglött madár (ha Dáviddal jól raktuk össze az emlékeinket a nevéről), amibe a következő összetevők kellenek:

Meg sprite és valamilyen juice kellett bele, de ez utóbbi nem volt, szóval a nélkül ittuk… Nem volt jó. Aztán gondoltam turmixolok valamit a fagyasztott eperből, kis jéggel, vodkával, ginnel, sprite-al. Aztán Kristiina gondolt egyet, és öntött bele cidert is, így készült el a Viktoria koktél, ami nagyon fincsa lett, volt vendég, aki külön kérte, és fizetett is érte. :D Dávidnak aztán támadt egy vad ötlete és leturmixolta a Stephanie tortáját... hát azért az nem lett olyan finom, sőt… Később játszottuk ezt a fantasztikus dán viking játékot, a nagy farönkbe verjél szeget, aki a leghamarabb beveri az nyer. A kalapács jár körbe- körbe, és minden alkalommal csak egyet üthetsz rá. Bár ne hajolnának el olyan könnyen azok a szegek… :D Ezen kívül játszottunk még az X box kinect-tel, de sajnos csak valami demo játékot sikerült beüzemelnünk, így a bowlingon és a futóversenyen kívül nem sok mindent sikerült kipróbálnunk, ezek meg kevésbé voltak izgalmasak. Csocsóztunk és biliárdoztunk, ezt már élőben, majd eljött ismét a rúd pillanata, és mindenkinek jutott pár perc hírnév rajta. Később aztán átmentünk az egyik dán lányhoz, hogy majd onnan továbbmegyünk az egyik szórakozóhelyre a városba, de végül nem jutottunk el sehova, mert befáradtunk, így mindenki hazament. Így jár az, aki délután kettőkor kezd el inni. Néhány kép az estéről (délutánról):

 Dávid és az angyalai. A képet Kristiina Instagramjáról loptam, köszönet érte neki!

Másnap délután háromkor sikerült kivakarnom magam az ágyból, muszáj volt, mert aznapra két buliba is hivatalosak voltunk. Úgyhogy először elmentünk a Beach Barba, ahol a Maritime Archeology szaknak volt bulija, de nem volt valami nagy szám, így továbbálltunk egy sör után Stephanie-hoz, akinél vendégségben volt a barátja, és elkezdtünk ott iszogatni. Jó volt a hangulat, és nehezen akaródzott továbbindulni a másik buliba, amely Anniéknál volt egy házibuli egy lány tiszteletére aki most jött vissza Esbjergbe otthonról, meg valaki más most megy el, meg valakinek szülinapja is volt. Meg kell mondjam, a 3-ból a szülinapost tudtam, hogy ki, de ennyi. :D Szóval a nagy meglepetés rész után megtaláltam a sarokban a legkényelmesebb fotelt és letelepedtem. Egészen beálmosodtam, de legalább mindenki jött és hozott valamit nekem, hogy jobb kedvre derítsen/ rávegyen, hogy felálljak/táncoljak vagy csináljak valamit. Én meg csak ott néztem az embereket, és elgondolkoztam az élet dolgain. :D De tényleg, néhány jelenségen, amikkel itt találkoztam Dániában, nyilván megint miről másról lenne szó, mint a fiú-lány, férfi-nő, fiú-nő, férfi-lány (ki ahogy szereti) kapcsolatokon, de nem akarok pletykálni, úgyhogy most ennyit erről. Csak még annyit, hogy tudom, hogy valahol furcsa vagyok, de azért király lenne, ha nem találnának mindig meg a freakek! Csak vonzom a bajt. Pedig még csak nem is csinálok semmit!

Szóval a buliból hamar leléptünk, mert ránk tört az álomkór. Másnap Lisával shoppingolni mentünk. Vagyis elmentünk a bevásárlóközpontba, ahol a Bilka van, és az volt a fő úti célunk, de akkor már benéztünk a Jyskbe meg a H&M-be is. Anyu nyugi, nem vettem semmi drágát! :D Majd sikerült eltöltenünk vagy 2 órát a Bilkában,- ami ugye 2 Tesco nagyságú-, mire végigjártuk azt a részét, ami érdekelt (még csak meg sem néztünk mindent)! Lisa szerint nem jó az a bolt, mert túl nagy a választék. Igaza lehet. Kíváncsi lennék Filip mit szólt volna, aki már egy 10 perces bevásárlástól is kibukott Stockholmban. :D „Minek agyaltok ennyit, vegyük meg és kész!” Tehát eléggé lefáradtunk, főleg mire hazatekertem a sok cuccal. Este a Lisához voltam hivatalos, vagyis eredetileg a Husetbe mentünk volna, ahol valami Dj-k tolták a bulit, de előtte kajáltunk a Lisánál, nagyon király hamburgert házi készítésű húspogácsával, sült krumplival meg mindenféle földi jóval. Aztán fogytak a ciderek meg a sörök, meg a még lengyel barátaimtól kapott limonchello is, de csak nem akaródzott továbbindulni a Husetbe. Lisa már teljesen kész volt, húszszor röhögő görcsöt kaptunk, a hang-szint elérte a maximumot. Aztán végül sikerült elindulnunk fél egy körül, átmentünk a Husetbe ahol nagy meglepetésre semmi nem volt. Vagyis ott voltak a Dj-k, zene meg minden, és kb. 15 ember. Elég gáz. Úgyhogy játszottunk néhány kört a csocsóval, aztán hazamentünk.

 Vacsi Lisánál. A hamburgerek meg a sült krumpli még ekkor készültek.

Vasárnap már megszokott módon zumbára mentünk, ahol most már másodszor volt jelen egy kövér férfi. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még egy férfivel fogok zumbázni. És a vicc az egészben, hogy tök jól nyomja! :D Jobban, mint sok nő. 22-én megyünk pole dance-re, én már meg sem fogok lepődni, ha ott is lesz srác.

Amúgy elkezdődött a karácsonyi őrület, már áll a fő téren a karácsonyfa, lassan lesz jégpálya is (alig várom!), és november elsején megérkezett a Julebryg, azaz a Christmas beer is! Az éves karácsonyi sör érkezése olyan itt, mint egy ünnep, és hát mi is szerettünk volna részesei lenni, így nyakunkba vettük a várost november elsején. Sajnos nem az volt, amire számítottunk (információink szerint az utcán osztogatják a sört), mi ugyan nem találkoztunk sörosztogatókkal, viszont egy rakás kiöltözött emberrel, akik valamelyik kocsma vagy szórakozóhely felé vették az irányt annál inkább. Mivel mi nem terveztünk aznap nagy hepajt, csak megnézni, hogy mi a helyzet, nem mentünk be egyik szórakozóhelyre sem a horribilis belépőért, hogy odabent egy órán keresztül ingyen ihassuk az egyébként nem is finom (később megkóstoltam) karácsonyi sört. Ez a karácsonyi sör szomorú története.

Kakaós palacsinta!