Sorry peeps, no English today.
Maybe later, I’m too lazy! :D
Szóval, ahogy ígértem a vizsgák
után frissen és üdén, tele nagy tervekkel ismét jelentkezem. A vizsgák előtti
két hét volt az eddigi legrosszabb a dániai kint létem alatt (és ezt a
későbbiekben nem tervezem alulmúlni), de aztán jött 3 sokkal jobb nap, majd
elérkeztünk az új negyedév kezdetéhez, ami ma volt és pozitívan állok a
jövőhöz. :D Mindig így szokott kezdődni, aztán visszatér a pesszimista énem és
minden elromlik.
Így történt ez a vizsgák előtt
is, amikor nem elég, hogy rossz idő volt, szürke és esős, és korán sötétedik,
meg tanulni kell, de még a legszerencsétlenebb énem is bemutatkozott Dániának.
Talán akkor kezdődött amikor eltörtem a Svédországban kapott, majd hazacipelt,
és onnan idehozott poharamat, de lehet az még nem tartozik a sorba… Aztán két
hete csütörtökön amikor már a Methodology tanulás teljesen leszívott és teljes
depresszióba estem, elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, és elmentem
kori edzésre. Kicsit féltem, hogy amilyen napom volt, valami rossz vár rám ott
is, és egy hatalmasat fogok esni, vagy ilyesmi, de ez nem történt meg. Nem,
ugyanis a nagy zuhanás váratott magára az edzés utánig, amikor is lejtőn lefelé
nagy sebességgel sikerült lezúgnom a biciklimről. Nem volt jó ötlet az
útpadkára felugratás… szerencsére a ruhákkal teli táskámra estem félig, így
csak a tenyerem lett sebes, meg az egyik térdem dagadt fel kissé. Végül is nem
volt vészes, de azért mégiscsak ciki, utoljára amikor apu biciklizni tanított
történt velem ilyen. :D Még csak nem is ittam vagy ilyesmi!
Aztán folytatódott a
sikersorozat; törtem, zúztam, borogattam, például végre sikerült eljutnom egy
boltba kenyérért több nap agonizálás után, hogy messze van, és még a 15-20
perces suliból haza utam során sincs egy rohadt szupermarket útközben, de persze
mindenhol máshol van vagy 450 különböző féle… De csak az ajtómig jutott a
kenyér, ugyanis ott valahogy sikerült beakadnia, a zacskó szétszakadt, és az
összes szelet a szélrózsa minden irányában szétrepült az előtérben. Na ekkor
már csak röhögtem, túlságosan abszurd volt a helyzet. Aztán kétszer küldtem el
egy e-mailt rossz címre, és csak a 4. hibaüzenet után jöttem rá, hogy egy betűt
elírtam a címben, „csak” 4 napomba tellett, míg rájöttem mivan… A
szerencsétlenkedésemnek talán ott lett vége, amikor múlt csütörtökön levertem a
Tigerben a táskámmal egy poharat és persze eltörött, közvetlenül az egyik ott
dolgozó lány mellett, aki épp pakolta ki az árút… Rendes volt, nem kellett
kifizetnem. Az is valami… Persze a lányok már elneveztek rólam egy jelenséget,
ha valakivel valami rossz történik, vagy bénázik, az a Viktoria, és a Viktoria
az, amit mindenki szeretne elkerülni. Csoda, hogy az évtized viharakor, két
hete hétfőn, nem ért semmi baj, mondjuk lehet azért, mert okosan otthon
maradtam a biztonságosabbnak tűnő lakásomban, ahelyett, hogy iskolába mentem
volna. De hát az embereket elfújta a szél, meg hátrafelé haladtak a
kerékpárjukkal, és 8m-es hullámok voltak a kikötőben. De túléltük, még ha a fák vízszintbe álltak is, és leesett még az 1-es szám is a suliról, így mostantól a 10-es helyett a nulla alatt tanulunk.
Na lépjünk tovább a vizsgákra.
Hát azok sem indultak túl jól, ezzel a Methodologyval nagyon hadilábon állok.
Nagyon nem érdekel, nagyon elvont, és nagyon feleslegesnek tartom. Mert ugye
nem kutatásmódszertanról van szó, hanem kutatás elméletről és filozófiáról,
paradigmákról meg különböző iskolák képviselőiről. Szóval majdnem beletörött a
bicskám, a szóbeli vizsgán sikerült kissé sokat rizsáznom a semmiről, de azért átmentem
egy négyessel, ami otthon olyan 2/3-adnak felel meg. Mondjuk ahhoz képest, hogy
mennyi szart (már bocsánat) elolvastam meg megtanultam, csalódott vagyok, de
legalább nem kell vele többet foglalkoznom. Ha már itt tartunk, nézzük is
milyen az értékelési rendszer. 7 féle jegyet lehet kapni:
12: Kiváló- gyakorlatilag mindent
tud, max. néhány kis hiba
10: Nagyon jó- magas szintű
tudás, kis hibák
07: Jó- jól elsajátította a
tudást, de vannak hibák
04: Közepes- Valamit tud, de
vannak nagy hibák
02: Megfelel a minimum
elvárásoknak
00: Nem felel meg a minimum
elvárásoknak
-3: Elfogadhatatlan
Nem tudom, minek ilyen széles skála,
de mivel 2 féle bukás van, így jobban érzem magam a négyesemmel, ami a skála
közepe. :D
Ami még talán érdekes lehet, hogy
mik a követelmények. Nekem csak 7,5 kredites tárgyaim vannak, 2 az első
negyedévben, 2 a másodikban, így összesen 30 kredit egy félévre. Szokásos.
Kivéve, hogy nem kell 14 tárgyat megcsinálnom azért, hogy meglegyen a
kreditszámom. :D Innen olyan távolinak tűnnek az ELTE-s 1-2 kredites tárgyak…
Szóval 7,5 kredit az 187 óra
munkát/tanulást jelent a nemzetközi szabványok szerint. Ez a Methodology of
Social Sciences and Qualitative Methods (amúgy rohadt félrevezető tárgynév, és
néhányan jól megszívták, akik felvették választhatóként abban a hitben, hogy
kutatásmódszertanról lesz szó) tárgynál így van lebontva:
1. Órai
részvétel: 32 óra
2. Olvasmányok
(könyv és cikkek): 108 óra
3. Beadandó:
adatgyűjtés, elemzés, írás: 40 óra
4. Készülés
és részvétel a vizsgán: 7,5 óra
Ez így alapból soknak tűnik, de a
7,5 óra készülési idő egy nagy bullshit. Aki ennyi idő alatt felkészül erre a
vizsgára az egy földönkívüli. Na mindegy.
A másik
vizsgám kicsit jobban sikerült, mondjuk közelebb is áll a szívemhez, habár
sosem gondoltam volna, hogy egyszer a mikroökonómiát még szeretni fogom,
mondjuk lehet csak azért mert alapokat vettünk meg a médiaipar sajátosságait.
Mindenesetre érdekesebb volt, még ha nem is volt az összes cikk, amit el kellett olvasnunk szorosan a témához
kapcsolódó, olykor jogi fogalmak és bonyolultabb matematikai egyenletek is
bekerültek a képbe, sokkal jobban élveztem ennek a tanulását. Anni szavaival
élve: Methodology után olyan Entertainment Businesst olvasni, minta a legújabb
Harry Pottert olvasnám. És tényleg… majdnem olyan volt. :D Így sikerült belőle
egy 12-est bezsebelnem. Arne a szakfelelősünk, aki az órát tartotta azt mondta
a vizsga végén, hogy olyan érzésük volt, mintha nem tudnának olyat kérdezni,
amit nem tudnék. Ez tök jó esett, mondjuk tényleg nagyon ráfeküdtem a
dologra, főleg a Methodologys fiaskó után.
Azt
hiszem, ennyi elég is a suliról egy bejegyzésben. Térjünk át a jó 3 napra, ami a
vizsgákat követte. Szóval a csütörtöki Entertainment Markets and Business
vizsga után a Beach Barba vezetett az utunk, és nem csak a vizsgák megünneplése
miatt, hanem Stephanie születésnapja miatt is. Vettünk neki közösen ajándékot
meg Lisa sütött tortát és a vizsga után jól megleptük! Aztán elkezdődött az
ereszdelahajam! Csak annyit mondanék, hogy megvannak az előnyei annak, ha
valaki egy bárban dolgozik (ebben az esetben önkénteskedik). Készült mindenféle
koktél, például a kis döglött madár (ha Dáviddal jól raktuk össze az emlékeinket
a nevéről), amibe a következő összetevők kellenek:
Meg sprite
és valamilyen juice kellett bele, de ez utóbbi nem volt, szóval a nélkül ittuk…
Nem volt jó. Aztán gondoltam turmixolok valamit a fagyasztott eperből, kis
jéggel, vodkával, ginnel, sprite-al. Aztán Kristiina gondolt egyet, és öntött
bele cidert is, így készült el a Viktoria koktél, ami nagyon fincsa lett, volt
vendég, aki külön kérte, és fizetett is érte. :D Dávidnak aztán támadt egy vad
ötlete és leturmixolta a Stephanie tortáját... hát azért az nem lett olyan
finom, sőt… Később játszottuk ezt a fantasztikus dán viking játékot, a nagy
farönkbe verjél szeget, aki a leghamarabb beveri az nyer. A kalapács jár körbe-
körbe, és minden alkalommal csak egyet üthetsz rá. Bár ne hajolnának el olyan
könnyen azok a szegek… :D Ezen kívül játszottunk még az X box kinect-tel, de sajnos csak
valami demo játékot sikerült beüzemelnünk, így a bowlingon és a futóversenyen
kívül nem sok mindent sikerült kipróbálnunk, ezek meg kevésbé voltak
izgalmasak. Csocsóztunk és biliárdoztunk, ezt már élőben, majd eljött ismét a
rúd pillanata, és mindenkinek jutott pár perc hírnév rajta. Később aztán
átmentünk az egyik dán lányhoz, hogy majd onnan továbbmegyünk az egyik
szórakozóhelyre a városba, de végül nem jutottunk el sehova, mert befáradtunk,
így mindenki hazament. Így jár az, aki délután kettőkor kezd el inni. Néhány
kép az estéről (délutánról):
Dávid és az angyalai. A képet Kristiina Instagramjáról loptam, köszönet érte neki!
Másnap délután háromkor sikerült
kivakarnom magam az ágyból, muszáj volt, mert aznapra két buliba is hivatalosak
voltunk. Úgyhogy először elmentünk a Beach Barba, ahol a Maritime Archeology
szaknak volt bulija, de nem volt valami nagy szám, így továbbálltunk egy sör
után Stephanie-hoz, akinél vendégségben volt a barátja, és elkezdtünk ott
iszogatni. Jó volt a hangulat, és nehezen akaródzott továbbindulni a másik
buliba, amely Anniéknál volt egy házibuli egy lány tiszteletére aki most jött
vissza Esbjergbe otthonról, meg valaki más most megy el, meg valakinek
szülinapja is volt. Meg kell mondjam, a 3-ból a szülinapost tudtam, hogy ki, de
ennyi. :D Szóval a nagy meglepetés rész után megtaláltam a sarokban a
legkényelmesebb fotelt és letelepedtem. Egészen beálmosodtam, de legalább
mindenki jött és hozott valamit nekem, hogy jobb kedvre derítsen/ rávegyen,
hogy felálljak/táncoljak vagy csináljak valamit. Én meg csak ott néztem az
embereket, és elgondolkoztam az élet dolgain. :D De tényleg, néhány jelenségen,
amikkel itt találkoztam Dániában, nyilván megint miről másról lenne szó, mint a
fiú-lány, férfi-nő, fiú-nő, férfi-lány (ki ahogy szereti) kapcsolatokon, de nem
akarok pletykálni, úgyhogy most ennyit erről. Csak még annyit, hogy tudom, hogy
valahol furcsa vagyok, de azért király lenne, ha nem találnának mindig meg a
freakek! Csak vonzom a bajt. Pedig még csak nem is csinálok semmit!
Szóval a buliból hamar leléptünk,
mert ránk tört az álomkór. Másnap Lisával shoppingolni mentünk. Vagyis
elmentünk a bevásárlóközpontba, ahol a Bilka van, és az volt a fő úti célunk,
de akkor már benéztünk a Jyskbe meg a H&M-be is. Anyu nyugi, nem vettem
semmi drágát! :D Majd sikerült eltöltenünk vagy 2 órát a Bilkában,- ami ugye 2 Tesco nagyságú-, mire végigjártuk azt a részét, ami érdekelt (még csak meg sem
néztünk mindent)! Lisa szerint nem jó az a bolt, mert túl nagy a választék. Igaza lehet. Kíváncsi lennék Filip mit szólt volna, aki már egy 10 perces
bevásárlástól is kibukott Stockholmban. :D „Minek agyaltok ennyit, vegyük meg
és kész!” Tehát eléggé lefáradtunk, főleg mire hazatekertem a sok cuccal. Este a
Lisához voltam hivatalos, vagyis eredetileg a Husetbe mentünk volna, ahol
valami Dj-k tolták a bulit, de előtte kajáltunk a Lisánál, nagyon király
hamburgert házi készítésű húspogácsával, sült krumplival meg mindenféle földi
jóval. Aztán fogytak a ciderek meg a sörök, meg a még lengyel barátaimtól
kapott limonchello is, de csak nem akaródzott továbbindulni a Husetbe. Lisa már teljesen
kész volt, húszszor röhögő görcsöt kaptunk, a hang-szint elérte a maximumot.
Aztán végül sikerült elindulnunk fél egy körül, átmentünk a Husetbe ahol nagy
meglepetésre semmi nem volt. Vagyis ott voltak a Dj-k, zene meg minden, és kb. 15
ember. Elég gáz. Úgyhogy játszottunk néhány kört a csocsóval, aztán hazamentünk.
Vacsi Lisánál. A hamburgerek meg a sült krumpli még ekkor készültek.
Vasárnap már megszokott módon
zumbára mentünk, ahol most már másodszor volt jelen egy kövér férfi. Sosem
gondoltam volna, hogy egyszer még egy férfivel fogok zumbázni. És a vicc az
egészben, hogy tök jól nyomja! :D Jobban, mint sok nő. 22-én megyünk pole
dance-re, én már meg sem fogok lepődni, ha ott is lesz srác.
Amúgy elkezdődött a karácsonyi
őrület, már áll a fő téren a karácsonyfa, lassan lesz jégpálya is (alig
várom!), és november elsején megérkezett a Julebryg, azaz a Christmas beer is!
Az éves karácsonyi sör érkezése olyan itt, mint egy ünnep, és hát mi is
szerettünk volna részesei lenni, így nyakunkba vettük a várost november
elsején. Sajnos nem az volt, amire számítottunk (információink szerint az utcán
osztogatják a sört), mi ugyan nem találkoztunk sörosztogatókkal, viszont egy
rakás kiöltözött emberrel, akik valamelyik kocsma vagy szórakozóhely felé
vették az irányt annál inkább. Mivel mi nem terveztünk aznap nagy hepajt, csak
megnézni, hogy mi a helyzet, nem mentünk be egyik szórakozóhelyre sem a
horribilis belépőért, hogy odabent egy órán keresztül ingyen ihassuk az
egyébként nem is finom (később megkóstoltam) karácsonyi sört. Ez a karácsonyi
sör szomorú története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése