Haladunk!

Végre elérkezett a pillanat, hogy kimondhatom, elvégeztem 2 bachelor képzést, így okleveles közgazdász és okleveles sportszervező lettem. Nem volt egyszerű az út idáig, de megküzdöttem vele és én győztem! :) Természetesen ezúttal sem zajlott minden zökkenőmentesen, az ELTE-s államvizsgán sikerült megint hoznom a formám, vagyis inkább az ELTE-s tanároknak hozni a formájukat, de mindegy is, nem szeretnék róla soha többé beszélni, magam mögött kívánom hagyni ezt az egészet. Ami fontosabb, hogy jeles közgázos diplomám van, ez pedig  örvendetes. Meg is ünnepeltük rendesen. 12 óra, 6 kocsma/ szórakozóhely, 3 ember, 5 diploma. :D Jeles társaság. 

Íme én a csodás Corvinusos diplomaosztós köpenyben, melyet e fotó készültekor viseltem egyetlen egyszer, ugyanis a diplomaosztómon nem fogok tudni megjelenni, hiszen akkor már minden valószínűséggel Esbjergben leszek:

Így dupla oklevelesként egyik diplomaosztómon sem fogok tudni részt venni, mivel az ELTE-s idejében Svédországban leszek. Mondjuk amúgy sem biztos, hogy elmennék…

Holnap hazaköltözöm, elhagyom Budapestet. Otthon leszek pár napot, kipakolok, rendet rakok, reményeim szerint találkozok a barátaimmal, majd jövő héten VOLT fesztivál, azt követően pedig augusztus 1-ig Svédország, ahol a női futball Európa bajnokságon fogok önkéntesként dolgozni. Majd onnan is fogok jelentkezni terveim szerint.

Mostantól tehát élvezem a szabadságot! Nagyon vártam már ezt.

Nos ezt most csak ilyen rövidke bejegyzésnek szántam, majd jelentkezem!

Élvezzétek a nyarat!

Most már elég!

Nem tudom már mit vétettem én az égiek ellen, hogy folyamatosan megtalálnak a rossz dolgok, és ha valami már egy kicsit is nem rajtam múlik, az tuti, hogy elromlik, rosszul sül el vagy valami hiba, probléma akad vele. Egyedül azok a dolgok sikerülnek jól, amiben csak nekem van szerepem, amiért én dolgozok, küzdök. De ezeket is próbálják kívülállók folyamatosan tönkretenni.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy ez a bejegyzés megszülessen-e, ugyanis nem feltétlenül kapcsolódik a dániai továbbtanuláshoz. Aztán a mai nap eseményei miatt úgy határoztam, hogy „na jó, ezt már muszáj megírnom, mert ilyen nincs!” A story úgy kapcsolódik Dániához, hogy ez is az egyik indok, amiért menekülni szeretnék ebből az országból… Messze.

Egy kicsit viszont visszamennék az időben, és elmesélek egy másik történetet is, még mielőtt rátérnék a maira. Mindkét story lényege, hogy a magyar felsőoktatási rendszer egy katasztrófa, ott és úgy keserítik meg a diákok életét, ahol és ahogy tudják. Végtelenül rugalmatlanok és trehányak, szikráját nem látom annak, hogy a diákokért lennének, mindent a lehető legbonyolultabb és hosszadalmasabb módon kell és lehet elintézni. A mai fejlett technológia nyújtotta lehetőségeket nem hajlandóak használni, és sorolhatnám. Engem már négy éve gyötör ez a rendszer, és már feladtam, hogy megértsem, miért nem tudnak eredményesen és hatékonyan működni. Mindig tudnak újat mutatni. Az utóbbi egy évben különösen sokszor akadt problémám a tanulmányi ügyek intézésével. Persze amikor arról van szó, hogy a diákot át kell sorolni államilag támogatottról költségtérítéses képzésre, az úgy megy mint a karikacsapás, de ha csak egy aláírásra van szüksége az embernek, azért nyár közepén, 6 órát kell utaznia és ezért kifizetnie 5000 Ft-ot, mert csak személyesen lehet elintézni.

De a régi történeteket inkább nem veszem elő, mert arról egy egész évig tudnék írni. Most csak a legutolsó 2 esetet szeretném vázolni, melyek akkor történtek, amikor már azt hittem, most már nem lehet baj, pár nap, és lediplomázok. De az égiek azt gondolták, „tessék, búcsúzásképp még egy két kellemetlenség”, csak, hogy véletlenül se tudjak szép emlékekkel távozni. Ez utóbbi két történet az ELTE-ről szól, amely intézménnyel a Corvinushoz képest különösen sok gondom volt (és úgy tűnik van), nem mintha a másik egyetemen minden fenékig tejfel lenne…

Múlt héten Dávid és én szigorlatozni mentünk. Ez volt az utolsó vizsgánk az államvizsga előtt. Amúgy tavaly kellett volna megcsinálnunk, de mivel tavaly mindketten külföldön voltunk, nem volt rá alkalmunk. A vizsgára az ELTE-ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika tanszékén került sor, ugyanis ők oktatják a Sportszervezőknek a gazdasági tárgyakat, és mi Menedzsmentből mentünk szigorlatozni. A vizsgát megelőző napon volt a határideje a most záróvizsgázóknak arra, hogy leadják az indexüket a tanulmányi osztályon, ha valóban végezni akarnak. Így a szigorlatra mi index nélkül érkeztünk. Szóltunk is a vizsgáztatónak, aki közölte, hogy index nélkül nem vizsgázhatunk semmiképp sem… Hiába mondtuk neki, hogy le kellett adnunk, nem engedett, azt mondta, ez a szabály, kérjük vissza a tanulmányi osztályról. Így hát Dávid kénytelen volt átrohanni a Pedagógiai és Pszichológiai kar épületébe az indexeinkért, hogy az utolsó vizsgánkat, ami nélkül nincs diploma, letehessük. (Én a magassarkúmban nem vállaltam be ezt a kiruccanást. Szerencsére Dávid kedves és rendes volt, és hamar megjárta az utat. Még egyszer köszönöm!)

Az egyik indokuk az volt az ÁJK-n, hogy index hiányában hova írnák be a jegyet? Mondtuk, hogy hát a Neptunba (ezért van nem? :D). Erre ők, hogy csak úgy oda nem írhatják be, és akkor az indexbe ki fogja? Például a tanulmányi osztályon dolgozó kolléga a Neptun alapján, mint minden más esetben, ha nincs beírva egy tárgy érdemjegye… Azzal is érveltem, hogy jövőre nem lesz már index. Erre a titkárnő azt mondta, hogy akkor vizsgalap lesz aláíratva a diákokkal. Mondom igen? Akkor mégis mi értelme megszüntetni az indexet?

Kérdezte a titkárnő, hogy ha rossz jegyet írnak be Neptunba hogyan bizonyítom? Talán úgy, hogy minden tanár az összes vizsgáról és érdemjegyről vezet saját listát, amiben benne van a jegy, plusz, ha írásbeliről van szó, ott van maga a dolgozat is… Na mindegy, fejetlenség van, ez a lényeg.

De itt még nincs vége az eseménysornak. Történt ugyanis, hogy a Menedzsment I-et és II-őt, én is és Dávid is elfogadtattuk másik egyetemről, ahol korábban már megcsináltuk, így az ELTE-n nem kellett. (Ne kérdezzétek, hogy akkor a szigorlatot minek kellett megcsinálnunk…) Emiatt ugye az indexben nem szerepelt az elvégzett tárgyak között egyik sem. A vizsgáztató jött ki, hogy meg van-e nekünk a Menedzsment? Mondtuk, hogy elfogadtattuk. Kérdezte, hogy tudjuk-e bizonyítani, hoztuk-e róla az elfogadó határozatot kinyomtatva? Most viccel? Majd pont azzal mászkálok mindenhova. Mondtuk, hogy benne van indexben is meg Neptunban is az elfogadott tárgyak között. Sikerült nagy nehezen megtalálnia, aztán megnyugodott, mi meg végre levizsgázhattunk. Ennyit még nem küzdöttem azért, hogy vizsgázhassak.

És akkor most a mai napról. Szokásos módon ismét volt valami, amire várni kellett. Csak vártam és vártam, de persze nem történt semmi. Ez pedig az ELTE-s szakdolgozat értékelésem volt. A Corvinusos szakdogámat később adtam le, mint az ELTE-set, de annak a bírálatát már megkaptam másfél hete… Ellenben csütörtökön záróvizsgázom, ahol meg is kell védeni a szakdolgozatot, és a bíráló kérdéseit is meg kell válaszolni. Így már eléggé esedékes lett volna, hogy kézhez kapjam. Hallottam hírét, hogy az értékelések már megvannak, csak a tanszék rajtuk csücsül, úgyhogy írtam a titkárnőnek, hogy legyen oly kedves és küldje már el nekem. Ez így is történt. Csoda. (Egyébként az alapból felháborított, hogy nem küldik ki, hanem megvárják, hogy mindenki egyesével elkérje tőlük. Nem lett volna sokkal egyszerűbb csak szimplán kiküldeni?)

Na szóval két értékelést kaptam, egyet a saját konzulensemtől, egyet meg egy független bírálótól a tanszékről. A konzulensivel nem is volt semmi probléma, rövid volt, de benne volt a lényeg, értékelt, nem bemutatta a szakdolgozatot. Véleményt mondott.

Viszont a másik… hát az valami kritikán aluli… Kezdjük azzal, hogy kézzel íródott, és kép formátumba bescannelve kaptam meg… Alig bírtam elolvasni, először majdnem feladtam az azzal való próbálkozást. Az értékelés részben konkrétan semmi, de semmi nem volt. Mintha leírta volna a tartalmát a dolgozatnak: Erről és erről szól, ezért választotta, ez a kutatás. Amit értékelésnek lehet mondani az egy mondat: Lehetnének a dolgozatban képek is a diagramok mellett. (Megjegyezném, hogy vannak benne képek is, de csak ott, ahová illik.) De ezen kívül semmilyen indoklás nincs arra, hogy miért adott négyest a dolgozatra. Négyest! Embert nem hallottam még, akinek négyes lett volna a szakdogája. 

Ez még hagyján, de nincs aláírva a papír (így az elején azt sem tudtam, ki bírálta), és a lap alján fel van tűntetve, hogy az értékelő tanár aláírása nélkül érvénytelen. Nincs rajta dátum (vagyis de, rajta van, hogy 2010…), szak megnevezés: Rekreáció és egészségfejlesztés, kár, hogy nem arra járok. Legalább az alá van húzva, hogy a szakdolgozatot elfogadja, amelyet egy másik lánynak, akit szintén ugyanez az ember értékelt, elfelejtette aláhúzni… Továbbá az értékeléseink kísérletiesen hasonlítanak, annyi, hogy témára vannak kicsit alakítva.

Így hát írtam a szakfelelősünknek, hogy ez mi, erre konkrétan azt válaszolta vissza, hogy: „Ez nagyon gáz”. Komolyan! Nem viccelek! Azt mondta teljesen jogos a felháborodásom (hát még jó hogy!), és hogy írjunk panaszlevelet a tanszékvezetőnek, de csak az államvizsga után. Sok értelmét mondjuk ennek nem látom, de mindegy, ezt nem hagyom annyiban. Azt is mondta, hogy ne aggódjak a konzulensi értékeléssel és védéssel együtt ez még lehet ötös. Hát ez a minimum, nem mintha számítana, hiszen már felvettek mesterképzésre, de sértené az önérzetemet, ha nem lenne ötös a szakdolgozatom. Főleg, hogy szerintem jobban sikerült, mint a Corvinusos, és az is ötös lett. Amúgy ott kaptam egy hosszú és kimerítő értékelést, és még pontozták is a munkámat, így tudom, hogy mire és miért kaptam azt, amit… Úgy gondolom ez a normális. Persze az ELTE-n más értékelő tanár ezt ugyanúgy megtette. Ja és azt még hozzátenném, hogy egy atlétika edző bírálta, akinek úgy gondolom nem sok köze van az olimpiai szponzorációhoz, amiről a szakdolgozat szólt, és ezt nagyon jól példázza a dolgozathoz feltett két kérdése is, amelyekre a válaszok egyrészt evidensek, másrészt benne vannak a munkámban.

Most, hogy kipanaszkodtam magam, felszólítom a sorsot, az égieket, vagy akárki és akármi okozza, hogy velem minden ilyen hülyeség megtörténik, hogy hagyja abba, mert már nagyon elegem van! Szeretnék végre egy kis nyugalmat, sikert és gondtalanságot!

Ámen.

14 indok, amiért mindenkinek Dániába kellene azonnal költöznie

Szóval Pinteresten sikerült ráakadnom egy érdekes cikkre, amely azt ecseteli miért is érdemes Dániába költözni. Az eredeti cikk itt található:
http://www.buzzfeed.com/ashleyperez/14-reasons-everyone-needs-to-move-to-denmark-immediately?sub=2231746_1181962

Mivel angolul van, ezért gondoltam lefordítom azok kedvéért, akik nem értik a nyelvet. És ha már ezt megtettem, néhány helyen ki is egészítettem saját megjegyzéseimmel az egyes pontokat, ezért olyanoknak is érdemes végigfutniuk a bejegyzésen, akik az angol cikket már elolvasták. 

1. A legjobb péksüteményeket innen ismerjük. 

A nagyon finom „danish pastry”

Érdekesség, hogy én még sosem hallottam korábban a híres dán péksüteményről, mindössze  egy blogban olvastam róla, ahol az is kiderült, hogy a Dánok „Wiener”nek, azaz Bécsinek hívják ugyanezt a terméket. Most akkor honnan is származik ez a péksütemény?

2. A Kis hableány dán 

Koppenhága egyik látványossága a Kis hableány szobra, amely állítólag kiábrándítóan kicsi.

3. Európa egyik legrégebbi és legkedveltebb monarchiája a dán. A dánok 77% elégedett az ország ezen státuszával. 

4. Fantasztikus mind a modern, mind a történelmi építészete. Tudtátok, hogy a Sydney-i Operaházat egy dán építész tervezte? 

5. A dánok jól ismertek a funkcionális dizájn érzékükről. Azaz, minden legyen egyszerre hasznos és stílusos is. 

6. A közös lakásbérlés a dánok találmánya. És nem csak diákok, de egész családok is élnek együtt egy háztartásban. Nyilván mindenkinek megvan a kis privát szférája, de megosztják a konyhát, a főzést, a gyerekek felügyeletét, a mosószobát stb. 

7. Az egyetemeken nincs tandíj, és csodálatosak az épületeik. Az előbbi mondjuk csak az EU tagállamokból érkező diákokra igaz. És állítólag a dán diákok havi kb. 160 000 Ft-nak megfelelő összeget kapnak csak azért mert egyetemre járnak. No comment.  (Megjegyzés az augusztusban már jártassabb Vikitől: Pontosan 5753 dán koronát kapnak, amely több, mint 230 000 forint, és még az is lehet, hogy én is meg fogom kapni, de erről majd akkor, ha tényleg :D )

Ez az épület egy koppenhágai kollégium: 

Több infó  és képek itt: http://twistedsifter.com/2012/07/worlds-coolest-university-dorm-tietgenkollegiet-circular-interior-courtyard-residence/ 

8. Koppenhágában van kerékpárpálya (olyan, mint az autópálya bicikliseknek) az ingázóknak. Vagyis olyan kerékpárutak, amelyen nagy sebességgel lehet közlekedni. Meg amúgy is minden dán kerékpárral közlekedik télen-nyáron, így majd nekem is be kell majd egyet kint szereznem. 

9. Egy összehasonlítás szerint a dánok a világon az első helyen állnak jólét szempontjából. 

10. Emellett az ENSZ a világ legboldogabb embereinek választotta a dánokat 2012-ben.

Nem mellesleg a második legbékésebb ország a világon a Globális Béke Index mennyiségi és minőségi mérései alapján, miközben Magyarország a 23. 

Jólét, boldogság és nyugalom… Pont ezekre van szükségem! ;)

11. Dániában vannak a legelégedettebb munkavállalók Európában. (Mondjuk ilyen fizetésekkel nem csodálkozom… De persze nem csak ez számít!)

Ugyanezen vizsgálat szerint Magyarországon a legelégedetlenebbek. Csak, hogy érezzük a kontrasztot. 

12. Örült jók a jóléti szolgáltatások. Például 52 hét a fizetett szülési szabadság, és ingyenes az egészségügy. Persze ez a magas adóknak köszönhető.  

13. Munkahely elvesztése után a munkanélküliek a korábbi fizetésük 90%-át megkaphatják segélyként akár 2 éven keresztül. 

14. És végül, de nem utolsó sorban a vikingek Dániából származnak, és a vikingek nagyon menők! ;) 

A következő bejegyzésig búcsúzom!

Vigyázzatok magatokra!