Nem tudom már mit vétettem én az
égiek ellen, hogy folyamatosan megtalálnak a rossz dolgok, és ha valami már egy
kicsit is nem rajtam múlik, az tuti, hogy elromlik, rosszul sül el vagy valami
hiba, probléma akad vele. Egyedül azok a dolgok sikerülnek jól, amiben csak
nekem van szerepem, amiért én dolgozok, küzdök. De ezeket is próbálják
kívülállók folyamatosan tönkretenni.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy ez
a bejegyzés megszülessen-e, ugyanis nem feltétlenül kapcsolódik a dániai
továbbtanuláshoz. Aztán a mai nap eseményei miatt úgy határoztam, hogy „na jó,
ezt már muszáj megírnom, mert ilyen nincs!” A story úgy kapcsolódik Dániához,
hogy ez is az egyik indok, amiért menekülni szeretnék ebből az országból… Messze.
Egy kicsit viszont visszamennék
az időben, és elmesélek egy másik történetet is, még mielőtt rátérnék a maira. Mindkét
story lényege, hogy a magyar felsőoktatási rendszer egy katasztrófa, ott és úgy
keserítik meg a diákok életét, ahol és ahogy tudják. Végtelenül rugalmatlanok
és trehányak, szikráját nem látom annak, hogy a diákokért lennének, mindent a
lehető legbonyolultabb és hosszadalmasabb módon kell és lehet elintézni. A mai
fejlett technológia nyújtotta lehetőségeket nem hajlandóak használni, és
sorolhatnám. Engem már négy éve gyötör ez a rendszer, és már feladtam, hogy
megértsem, miért nem tudnak eredményesen és hatékonyan működni. Mindig tudnak
újat mutatni. Az utóbbi egy évben különösen sokszor akadt problémám a
tanulmányi ügyek intézésével. Persze amikor arról van szó, hogy a diákot át
kell sorolni államilag támogatottról költségtérítéses képzésre, az úgy megy
mint a karikacsapás, de ha csak egy aláírásra van szüksége az embernek, azért
nyár közepén, 6 órát kell utaznia és ezért kifizetnie 5000 Ft-ot, mert csak
személyesen lehet elintézni.
De a régi történeteket inkább nem
veszem elő, mert arról egy egész évig tudnék írni. Most csak a legutolsó 2
esetet szeretném vázolni, melyek akkor történtek, amikor már azt hittem, most
már nem lehet baj, pár nap, és lediplomázok. De az égiek azt gondolták, „tessék,
búcsúzásképp még egy két kellemetlenség”, csak, hogy véletlenül se tudjak szép
emlékekkel távozni. Ez utóbbi két történet az ELTE-ről szól, amely intézménnyel
a Corvinushoz képest különösen sok gondom volt (és úgy tűnik van), nem mintha a
másik egyetemen minden fenékig tejfel lenne…
Múlt héten Dávid és én
szigorlatozni mentünk. Ez volt az utolsó vizsgánk az államvizsga előtt. Amúgy
tavaly kellett volna megcsinálnunk, de mivel tavaly mindketten külföldön
voltunk, nem volt rá alkalmunk. A vizsgára az ELTE-ÁJK Közgazdaságtan és Statisztika
tanszékén került sor, ugyanis ők oktatják a Sportszervezőknek a gazdasági
tárgyakat, és mi Menedzsmentből mentünk szigorlatozni. A vizsgát megelőző napon
volt a határideje a most záróvizsgázóknak arra, hogy leadják az indexüket a
tanulmányi osztályon, ha valóban végezni akarnak. Így a szigorlatra mi index nélkül
érkeztünk. Szóltunk is a vizsgáztatónak, aki közölte, hogy index nélkül nem
vizsgázhatunk semmiképp sem… Hiába mondtuk neki, hogy le kellett adnunk, nem
engedett, azt mondta, ez a szabály, kérjük vissza a tanulmányi osztályról. Így
hát Dávid kénytelen volt átrohanni a Pedagógiai és Pszichológiai kar épületébe
az indexeinkért, hogy az utolsó vizsgánkat, ami nélkül nincs diploma,
letehessük. (Én a magassarkúmban nem vállaltam be ezt a kiruccanást. Szerencsére Dávid kedves és rendes volt, és hamar megjárta az utat. Még egyszer köszönöm!)
Az egyik indokuk az volt az
ÁJK-n, hogy index hiányában hova írnák be a jegyet? Mondtuk, hogy hát a Neptunba (ezért
van nem? :D). Erre ők, hogy csak úgy oda nem írhatják be, és akkor az indexbe
ki fogja? Például a tanulmányi osztályon dolgozó kolléga a Neptun alapján, mint
minden más esetben, ha nincs beírva egy tárgy érdemjegye… Azzal is érveltem,
hogy jövőre nem lesz már index. Erre a titkárnő azt mondta, hogy akkor vizsgalap
lesz aláíratva a diákokkal. Mondom igen? Akkor mégis mi értelme megszüntetni az
indexet?
Kérdezte a titkárnő, hogy ha
rossz jegyet írnak be Neptunba hogyan bizonyítom? Talán úgy, hogy minden tanár
az összes vizsgáról és érdemjegyről vezet saját listát, amiben benne van a
jegy, plusz, ha írásbeliről van szó, ott van maga a dolgozat is… Na mindegy,
fejetlenség van, ez a lényeg.
De itt még nincs vége az eseménysornak.
Történt ugyanis, hogy a Menedzsment I-et és II-őt, én is és Dávid is
elfogadtattuk másik egyetemről, ahol korábban már megcsináltuk, így az ELTE-n
nem kellett. (Ne kérdezzétek, hogy akkor a szigorlatot minek kellett
megcsinálnunk…) Emiatt ugye az indexben nem szerepelt az elvégzett tárgyak
között egyik sem. A vizsgáztató jött ki, hogy meg van-e nekünk a Menedzsment?
Mondtuk, hogy elfogadtattuk. Kérdezte, hogy tudjuk-e bizonyítani, hoztuk-e róla
az elfogadó határozatot kinyomtatva? Most viccel? Majd pont azzal mászkálok
mindenhova. Mondtuk, hogy benne van indexben is meg Neptunban is az elfogadott
tárgyak között. Sikerült nagy nehezen megtalálnia, aztán megnyugodott, mi meg
végre levizsgázhattunk. Ennyit még nem küzdöttem azért, hogy vizsgázhassak.
És akkor most a mai napról.
Szokásos módon ismét volt valami, amire várni kellett. Csak vártam és vártam,
de persze nem történt semmi. Ez pedig az ELTE-s szakdolgozat értékelésem volt.
A Corvinusos szakdogámat később adtam le, mint az ELTE-set, de annak a
bírálatát már megkaptam másfél hete… Ellenben csütörtökön záróvizsgázom, ahol
meg is kell védeni a szakdolgozatot, és a bíráló kérdéseit is meg kell
válaszolni. Így már eléggé esedékes lett volna, hogy kézhez kapjam. Hallottam hírét, hogy az értékelések már megvannak, csak a tanszék
rajtuk csücsül, úgyhogy írtam a titkárnőnek, hogy legyen oly kedves és küldje
már el nekem. Ez így is történt. Csoda. (Egyébként az alapból felháborított,
hogy nem küldik ki, hanem megvárják, hogy mindenki egyesével elkérje tőlük. Nem
lett volna sokkal egyszerűbb csak szimplán kiküldeni?)
Na szóval két értékelést kaptam,
egyet a saját konzulensemtől, egyet meg egy független bírálótól a tanszékről. A
konzulensivel nem is volt semmi probléma, rövid volt, de benne volt a lényeg,
értékelt, nem bemutatta a szakdolgozatot. Véleményt mondott.
Viszont a másik… hát az valami
kritikán aluli… Kezdjük azzal, hogy kézzel íródott, és kép formátumba
bescannelve kaptam meg… Alig bírtam elolvasni, először majdnem feladtam az
azzal való próbálkozást. Az értékelés részben konkrétan semmi, de semmi nem
volt. Mintha leírta volna a tartalmát a dolgozatnak: Erről és erről szól, ezért
választotta, ez a kutatás. Amit értékelésnek lehet mondani az egy mondat:
Lehetnének a dolgozatban képek is a diagramok mellett. (Megjegyezném, hogy
vannak benne képek is, de csak ott, ahová illik.) De ezen kívül semmilyen
indoklás nincs arra, hogy miért adott négyest a dolgozatra. Négyest! Embert nem
hallottam még, akinek négyes lett volna a szakdogája.
Ez még hagyján, de nincs
aláírva a papír (így az elején azt sem tudtam, ki bírálta), és a lap alján fel
van tűntetve, hogy az értékelő tanár aláírása nélkül érvénytelen. Nincs rajta
dátum (vagyis de, rajta van, hogy 2010…), szak megnevezés: Rekreáció és
egészségfejlesztés, kár, hogy nem arra járok. Legalább az alá van húzva, hogy a
szakdolgozatot elfogadja, amelyet egy másik lánynak, akit szintén ugyanez az
ember értékelt, elfelejtette aláhúzni… Továbbá az értékeléseink kísérletiesen
hasonlítanak, annyi, hogy témára vannak kicsit alakítva.
Így hát írtam a szakfelelősünknek,
hogy ez mi, erre konkrétan azt válaszolta vissza, hogy: „Ez nagyon gáz”.
Komolyan! Nem viccelek! Azt mondta teljesen jogos a felháborodásom (hát még jó
hogy!), és hogy írjunk panaszlevelet a tanszékvezetőnek, de csak az államvizsga
után. Sok értelmét mondjuk ennek nem látom, de mindegy, ezt nem hagyom
annyiban. Azt is mondta, hogy ne aggódjak a konzulensi értékeléssel és védéssel
együtt ez még lehet ötös. Hát ez a minimum, nem mintha számítana, hiszen már
felvettek mesterképzésre, de sértené az önérzetemet, ha nem lenne ötös a
szakdolgozatom. Főleg, hogy szerintem jobban sikerült, mint a Corvinusos, és az
is ötös lett. Amúgy ott kaptam egy hosszú és kimerítő értékelést, és még
pontozták is a munkámat, így tudom, hogy mire és miért kaptam azt, amit… Úgy
gondolom ez a normális. Persze az ELTE-n más értékelő tanár ezt ugyanúgy
megtette. Ja és azt még hozzátenném, hogy egy atlétika edző bírálta, akinek úgy
gondolom nem sok köze van az olimpiai szponzorációhoz, amiről a szakdolgozat
szólt, és ezt nagyon jól példázza a dolgozathoz feltett két kérdése is,
amelyekre a válaszok egyrészt evidensek, másrészt benne vannak a munkámban.
Most, hogy kipanaszkodtam
magam, felszólítom a sorsot, az égieket, vagy akárki és akármi okozza, hogy
velem minden ilyen hülyeség megtörténik, hogy hagyja abba, mert már nagyon
elegem van! Szeretnék végre egy kis nyugalmat, sikert és gondtalanságot!
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése