Amely arról szólna, hogy miért is döntöttem a Dánia és az
SDU mellett, illetve a felvételi bonyodalmairól osztanám meg keserédes
élményeimet. Aztán rájöttem, hogy elég sok mindenről szeretnék írni ebben a
bevezetőben, így valószínűleg 2 külön bejegyzésben fogom ezt megtenni.
Először is magamról annyit, hogy 22 éves vagyok (sajnos
másfél hónap múlva 23:(
), jelenleg még Budapesten élek, itt folytatom az alapképzést Turizmus-vendéglátás
szakon a Corvinuson és Sportszervező szakon az ELTE-n. Ha minden jól megy, 3 héten belül kétdiplomás
leszek, és onnan már nincs visszaút Dániáig.
Egyik barátom tavaly, amikor Svédországban voltam Erasmus
ösztöndíjjal, megkérdezte tőlem, hogy vezetek-e blogot a kint létről. Akkor azt
válaszoltam, hogy nem, mert nem az én világom. (Egyébként az elején elkezdtem
leírni csak magamnak a történéseket, de hamar meguntam, mert túl sok volt.)
Ilyen előzményekkel vágok neki ennek a blognak. Most megjött hozzá a kedvem,
csak az nem biztos, hogy meglesz hozzá a kitartásom hosszú távon. Mindenesetre
jelenleg erős az elhatározás, és ha minden jól megy, végigkövethetitek a két
évet.
Egyébként az ötlet természetesen nem új, körülbelül 15
hasonló témájú blogot olvastam végig az elmúlt
pát hétben információgyűjtés céljából,
ezek négyötödénél megállapítottam, hogy ennél én tudok jobbat. Bár valószínűleg
csak beképzelem magamnak az írás tehetségét, hiszen sem az irodalom, sem a
nyelvtan nem volt a kedvenc tárgyaim között középsuliban. És nem, ennek nem
csak a tanár volt az oka… (Dóra, ha ezt olvasod, a központozást ne nézd! )
Tehát a dániai továbbtanulásról való blogolás tök
mainstream, mint ahogy a dániai továbbtanulás is azzá vált az utóbbi években.
Úgyhogy kénytelen leszek valami mással egyedivé tenni ezt a dolgot. (Például a
kifinomult és megnyerő stílusommal. :P) Lényegében úgyis a család és a barátok
fogják olvasni, őket meg el kell szórakoztatni az események leírásán kívül
valamivel. (Ötletekre nyitott vagyok!- Leave a comment in the comment section
below…) Ha ismeretlenként tévedtél erre kedves olvasó, akkor pedig ennyit tudok
mondani: megszoksz vagy megszöksz. :)
Ja, ez semmiképp sem fenyegetés, csak egy jó tanács, amolyan előrevetítés.
No hát nem sikerült még belekezdenem abba, amiről valójában
írni akartam, ellenben elmúlt éjfél, engem hívogat az ágyikóm, hiszen holnap
ismét egy kellemes nap vár rám a könyvtárban tételek társaságában. Így az első
mondatban előrevetített témákról a későbbiekben fogok írni. Ígérem!
Világbéke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése