Azok a dolgos mindennapok

Most, hogy végre van időm, hogy leüljek és írjak egy kicsit, jöttem rá, hogy már nem is emlékszem pontosan melyik napon mi is történt, mert szerencsére nem unatkozunk, és elég sok mindent csináltunk az elmúlt napokban. Azért megpróbálom összeszedni. 

Szerdán egész nyugis napunk volt, 2 óra az egyetemen, amit otthoni pihenés követett. Az Entertainment markets and business órán szétosztottuk a prezentáció témákat, az enyém a The economics of popular music (A populáris zene gazdasága) lett, amiben amellett, hogy valamennyire érdekel is, az is közrejátszott, hogy mivel ez egy átfogóbb téma, az előadások elején fogok majd sorra kerülni, még az őszi szünet előtt, így a szünetben már másra tudok koncentrálni. Amúgy voltak érdekesebb témák is, például az online reklámozás piacairól, vagy a televíziózás hatása a fogyasztói viselkedésre, de az ilyeneket hamar elkapkodták. 

Aztán összeszedtük a tananyagokat az órákra, ami azt jelentette, hogy letöltöttük a cikkeket amiket majd el kell olvasnunk, meg utána jártunk a könyveknek, hogy honnan tudnánk beszerezni. Végül úgy néz ki, könyvet nem fogunk venni, mivel elképesztően drága, az egyik például (Colin Hoskins, Stuart McFadyen, Adam Finn: Media Economics) kb. 20 000 Ft lenne újonnan, vagy használtan, Amazonról rendelve 10 000 alatt, de még akkor ott van a szállítási költség… Szóval könyvtár/scannelés egyelőre, aztán majd meglátjuk. Sajnos az esbjergi SDU könyvtár meglehetősen kicsi, mindegyik könyvből 1-2 példány van, és azokból a könyvekből, amelyekből a félév során tanítanak 1 példány el van különítve benti használatra, tehát nem lehet kölcsönözni. Szerencsére azonban az egyetem campusai között megoldható a könyvek szállítása, így az egyik tankönyvet Methodologyra sikerült beszereznem Odenseből. Sajnos csak ezt az egyet, mert a többi már mind ki volt kölcsönözve. Mint kiderült a két vastag könyvből, amik Methodologyra kellenek, csak fejezeteket kell elolvasnunk, nem az egész könyvet, mondjuk így sem kevés, de így azokat már be is scanneltük. Vagyis Stephanie és Kristiina lepett meg azzal, hogy egyszer csak írták nézzem meg az e-mailem, elküldték a tananyagot. :D

Szerda este filmezés volt a terv. Dávid átjött, sütöttünk pizzát, elkezdtük nézni a Conjuringot (Démonok között). Még Svédországban lett ez ilyen hagyományunk, hogy horrorfilmeket nézünk. De ezúttal végül nem sikerült azt néznünk, ugyanis a negyedik letöltött verzió is nézhetetlen volt, így helyette ezt választottuk: http://www.imdb.com/title/tt0770703/ Amit egyébként azért töltöttünk le, hogy a horror után megnézzünk egy laza filmet levezetésként. De vicces volt pasival ilyen filmet nézni, mindenesetre jókat röhögtünk. 

Amúgy ez a Methodology, amiről írtam már korábban, hogy nem igazán várom, még rosszabb, mint amire számítottunk. Nem nagyon értjük miről beszél a bácsika, leginkább filozófia, meg társadalmi kutatás történet, és az egész egy nagy zagyvaság, még ha szeretnék is figyelni, akkor sem tudom 5 perc után, hogy miről is van szó. De senki az egész órán, pedig vagyunk vagy 25-30-an. Azt gondolná az ember, hogy mester képzésen már azt tanulhatjuk, amit akarunk, és szorosan kapcsolódik a témához, de nagyot tévedtünk! Ráadásul már péntekre volt vagy 70 oldal olvasnivalónk, amivel azt gondoltam, hogy pár óra alatt végzek, ehhez képest a csütörtököm nagy része többé- kevésbé azzal ment el, hogy olvastam azt a bullshitet, már bocsánat, de tényleg az, egyszerűen zagyvaság, és az egymás után írt mondatok nem alkotnak egy értelmes szöveget. Úgyhogy ez után kellően lelombozódva indultunk el a szemeszternyitó buliba, ami ismét a Husetben került megrendezésre. Kaptunk ingyen cidert, meg volt valami random koncert, de leginkább azzal telt az este, hogy iszogattunk és beszélgettünk, ja meg csocsóztunk. Ez utóbbiban ezúttal nem voltam olyan sikeres, mint múltkor, és mindkétszer kikaptam, egyszer sokkal, másodszor 9-10-re. :( Találkoztunk magyarokkal is, akik a Business Academy-n most kezdték a Bachelor képzést, de ennyit tudok mindössze, mert hát nem azért jöttem ilyen messze, hogy magyarokkal töltsem az időm. :D (Jó, Dávid nem számít…:D) Egyébként nem volt nagy szám az a buli, vártam volna, hogy legyen tánci tánci, meg több ember, ha már elvileg a város mind az 5 egyeteme meg volt hívva az eseményre, de hát nem így lett. Vagyis emberek mentek tovább egy másik helyre, de én addigra egyrészt fáradt voltam, másrészt a lányok már korábban hazamentek, harmadrészt próbáltam lerázni egy svéd-német srácot, sajnos kevés sikerrel, olyannyira, hogy hazáig jött velem, aztán kiderült, hogy kb. 50 méterre lakunk egymástól. „Csodás!”

Másnap délben ismét a kedvenc Methodology óránkon ültünk, 3 óra tömör gyönyör. Alig vártuk, hogy kiszabaduljunk, hiszen pompás időnk volt, konkrétan ilyen:

Úgyhogy óra után kajáltunk, majd felpattantunk a bicajainkra Dávid, Stephanie, Kristiina és Ann, aki eredetileg Dávid Buddy-ja, azaz segítő diák, de most már a miénk is, mert mondtuk neki, hogy nekünk nincs vagy ha van is, semmire se jó. Ő is Sport és Eseménymenedzsmentet tanul, csak fél évvel korábban kezdte, de most ugyanazokra az órákra járunk. A jó az, hogy így ismeri a felsőbbéveseket, így egy csomó anyagot (jobban mondva mindent) meg tud szerezni, és van olyan jófej és önzetlen, hogy nekünk is odaadja. Amúgy nagyon szimpatikus csaj, sokat beszél, de ez nem baj, mert tök jó dolgokat oszt meg velünk, például munkaélményeket és egyebek. Például dolgozott Innsbruckban az Ifjúsági Téli Olimpián, ahová én is mentem volna önkéntesként, csak aztán inkább Svédországba mentem Erasmusra akkor épp. Meg idén nyáron volt az International Olympic Academy-n valamilyen ifjúsági tanulmányúton, ahová ha lehet, jövőre én is szeretnék jelentkezni, mert finoman fogalmazva is kurva (elnézést a szóhasználatért) jól hangzik, és pont olyan dolgokkal foglalkoznak ott, amik engem nagyon érdekelnek.

Na de most ennyit Annről, térjünk vissza arra, hogy mit csináltunk pénteken délután. Már óra előtt beszéltük, hogy ki kellene használni a jó időt, és lemenni a partra, aztán Ann mondta, hogy ő is ezt tervezi, és hogy elvisz minket egy király helyre, ha van kedvünk. Hát persze, hogy volt! Így egy késői ebéd után találkoztunk a nagy fehér szobroknál, hogy onnan tekerjünk tovább Hjertingbe, ami Esbjerg egyik külvárosi része, kb. 6 kilométerre északra. Viszont akadt egy kis problémánk, ugyanis Kristiina kerékpárjának hátsó kereke elferdült és a váz miatt nem tudott tovább forogni, mert beakadt, így neki kellett állnunk megszerelni. Szerencsére épp volt egy motoros a parkolóban, akinél voltak szerszámok, így végül nagy nehezen sikerült megszerelni a kereket. Íme, így dolgoztak a többiek: 

Én, mivel a legjobb ötletem az volt, hogy rúgjunk bele mindkét oldalról a kerékbe, hátha megjavul, inkább dokumentáltam az eseményeket. :D Ezen kívül még lefényképeztem ezt is: 

Nagyon vicces volt, amikor Ann megszólalt, hogy „Oh my God, that thing is actually moving!” (Úristen, az a valami mozog!) És tényleg, 3 kis hajó húzott egy hatalmas izét. :D

Ezután nekiindultunk, de útközben Kristinának időnként leesett a biciklilánca, így nehezen sikerült odaérnünk. Most már értem, miért kapta meg ingyen a bicót. Hát fektetni kell bele néhány száz koronát, hogy működjön, de én mondtam neki, legjobb lesz ha vesz egy másikat. :D

Egyébként útközben pazar tengerparti házakat láttunk, bármelyikbe szívesen beköltöznék. Végül sikerült odaérnünk a hjertingi strandra, ami tényleg nagyon szép. Érdekes módon nem volt olyan sok ember, amire egyébként számítottunk volna, hiszen péntek délután volt, és csodás időjárás. De így legalább volt lehetőségünk, hogy beleüljünk ezekbe a függőágyakba:

Zseniális!

Egyébként nagyjából így néz ki a strand:

Ejtőztünk egy kicsit a parton, mászkáltunk a vízben, ami egyébként nem volt annyira hideg, bár szerintem azért nem úsznék benne. :D Aztán elmentünk fagyizni, mert Ann mondta, hogy a város legjobb fagyiját lehet ott kapni. Ki is próbáltuk a csavart fagyit, színes cukor öntettel, tényleg jó volt, bár kicsi adagot kértem, de azt is alig bírtam megenni, mert egy idő után túl sok volt a jóból. Aztán még üldögéltünk ott, dumáltunk, élveztük a napsütést, vagyis én annyira nem, mert égette az arcom. :D Aztán olyan fél 7 körül indultunk haza. Hazafelé Kristiine lánca folyamatosan leesett, szerintem többet álltunk, mint mentünk. Ráadásul szembe fújt végig a szél, és emelkedett az út, úgyhogy eléggé el is fáradtunk. Emellett az egyik kényszermegállónk során egy sirály, vagy ki tudja mi pottyantott egy adag kakát Stephanie-ra. Igazából tök szerencsés volt, mert se a haja, se a ruhája nem lett olyan, úgyhogy csak egy jót nevettünk a dolgon. Amúgy itt a sirályok kimondottan csendesek, egész pénteken egyszer hallottam őket.

Szombaton délután elmentünk curlingezni. Én sikeresen eltévedtem, mert mint kiderült, az az utca, amit kinéztem, hogy azon kell menni, egy földút volt, ahol én nem fordultam le, mert nem gondoltam volna, hogy az az. Így tovább mentem, majd végre valahogy megtaláltam az utcát, amit kerestem (már ekkor el voltam késve) végigmentem rajta oda-vissza, de nem találtam meg a jégcsarnokot, majd egyszer csak végre láttam egy feliratot, ami útba igazított, és kiderült, hogy a sportcsarnok mögött vannak a jégpályák az udvarban. Hát kereshettem volna az utcában a jégcsarnokot évekig… :D Így egy laza fél órás késéssel sikerült megékeznem. A többiek már profin tolták addigra. Aztán én is kaptam speckó cipőt, és csatlakoztam. Az elején nagyon bátortalan voltam, féltem a jégtől. Furán hangozhat ez egy exkorcsolyázótól, de higgyétek el, aki hozzászokott, hogy korcsolyában van a jégen, az cipőben fél, mert ha hiszitek, ha nem, sokkal jobban csúszik, meg persze irányítani sem tudod úgy. Egy idő után azért belejöttem ebbe is. Szóval először az alapokat tanultuk, hogy kell csúsztatni a követ, milyen pózban, hogyan lehet irányítani hová menjen. Aztán a végén játszottunk is, Dáviddal a lányok ellen. 2-2 lett a végeredmény, pedig az első két játszma után a lányok 2-0-ra vezettek. Nagyon nehezen ment, hogy bejutassunk egy követ is a házba (a piros-kék körök), mert vagy túl erős lett a lökés és túlment, vagy el se ment odáig. A söprögetés dolog meg… sosem tudtam eldönteni, mikor nem kell söpörni, mert elég gyors a kő, és mikor kell, mert lassú… Állítólag a sepréssel 3-4 méterrel lehet meghosszabbítani a kő útját amúgy. Az utolsó játszmában az utolsó lökésem előtt 1-1 kője volt bent mindkét csapatnak a házban, de nekem sikerült kiütni a lányokét, és az enyém meg bennmaradt, és ezzel nyertük 2-0-ra azt a menetet. Szerintem kb. az volt az egyetlen valamire való lökésem. Ezután mivel rohadtul fáztunk, megegyeztünk a döntetlenben és távoztunk. Majd még lehet megyünk, mert amúgy király volt!

Valahogy így nézett ki a dolog:

Ezután én még átmentem a korisokhoz megérdeklődni, hogy lehet-e hozzájuk csatlakozni, vagy hogy megy ez, meg ha már ott voltam koriztam is egy kicsit. Az edző nem igen foglalkozott velünk, így hamar meguntam a magamban korizgatást, aztán elindultam haza. Útközben a semmiből elkapott egy zápor, amire egyáltalán nem számítottam, hiszen sütött a nap, meg az előrejelzés sem írta, ezért nem volt nálam esőkabát. Pont a Kristiináék közelében voltam ekkor, ahonnan még kb. 20 perc lett volna hazaérni, így bementem hozzá, amíg elállt. Nagyon cuki volt, kaptam tőle teát. Mondjuk addigra már tök vizes voltam, meg hazafelé ismét elkapott az eső, szóval igazából mindegy volt. Tanulság: MINDIG legyen nálad esőkabát!

Btw tele vagyok csípésekkel, fogalmam sincs, hogy milyen állat, mikor és hol, de valamennyire aggaszt a dolog, félek, hogy az ágyam környékén van egy pók, ami éjszaka betámad. Tegnap például amikor kinyitottam a fészert egy hatalmas testű keresztes pók libbent el a fejem mellett ahogy ott lógott a kis hálóján az ajtón. Hát mondanom sem kell, nehezen sikerült hozzájutnom a biciklimhez.

És még valami. A Tanulj Dániában!- University of Southern Denmark (https://www.facebook.com/tanuljdaniaban?ref=stream&hc_location=stream ) facebook oldal ajánlására utána néztem az SDU-s mobil alkalmazásoknak, és elég durva, de a keresőm alapján 5 különböző okostelefonra letölthető app-jük van. Kíváncsi lennék, melyik magyar egyetem büszkélkedhet hasonlóval. 

Na mára ennyit.

Be awesome!

Ps.: Továbbra is feliratkozhattok rendszeres olvasóvá a jobboldalon! ;)